Az erdők és a gondosan művelt szőlősök uralta pompás panorámába tökéletesen beleillenek az egykori épületromok, és a geológiai látványosságok „élettelen” köveivel együtt – valamiféle evangelizációs műtárgyakként – életünk azon mélységeinek a megértéséhez segítenek hozzá, amelyekben „egyszerre benne van a csillagászati távlat és a meghittség” (Hamvas Béla). Így például a Hegyestű is jóval több, mint látványos geológiai érdekesség, hiszen a bazaltorgona tövében látható egyik emléktábla annak a piarista Lackó Dezsőnek a munkásságára hívja fel a figyelmet, akinek mint természettudósnak (s a veszprémi múzeum későbbi névadó alapítójának) a geológia és a paleontológia csodálatos világa adta meg az ösztönzést ahhoz, hogy a teremtés évmilliós könyvének lapjait forgassa. De itt, a Nivegy-völgyi borút egyik szőlőhegyének délkeleti napsütötte oldalán, Szentantalfa határában áll a romos Szent Balázs-templom is, mely immár nyolcszáz éve szorosan hozzátartozik a tájhoz. Történetét – hála többek közt a jeles ciszterci történelemtudósnak, Békefi Remignek – meglehetősen jól ismerjük, érdemes legalább vázlatosan feleleveníteni: a XII. században épült, de hamarosan tovább bővítették, így egy nagyobb méretű hajót hozzátoldva a korábbi templom a megnagyobbodott istenháza szentélye lett. Az egykori Szentbalázs nevű település lakói a veszprémi püspöktől szolgálatuk fejében kiváltságokat kaptak, úgynevezett prédiális nemesek voltak, akiknek a művelésre kapott birtokaik után tizedet is kellett fizetniük. A történelem viharai persze az itteni népességet sem kímélték, a környék a török időkben például teljesen elnéptelenedett, majd lassan ismét benépesült, de a templom, mint a „régi idők tanúja” legalább romjaiban máig a helyén maradt. Azt a 2001-2002-ben végrehajtott részleges állagmegóvásnak köszönhetően lényegében ma is ugyanolyan állapotban találjuk, mint amilyennek Békefi A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban című könyvében 1907-ben leírta: „A szent-balázsi egyház ma részben romokban hever. Keletelt. A torony a nyugati oldalon a templom testébe illeszkedik bele. A torony keleti felével két pilléren, nyugati falával meg a templom nyugati falán áll. A nyugati homlokzaton van a portale, mely egészen félköríves. Ennek bélletében homorú tagok, hengertagok és élek váltakoznak, homokkőből kifaragva. A templom többi része terméskő. A portale fölött egy négyszögű, s e fölött ismét egy négyszögű kisebb ablak áll. A templom keleti felén is van két nyílás egymás fölött. A hajó déli részén három ablak. A dongaboltozatú szentély jóval keskenyebb, mint a hajó. A toronyhoz két oldalt az oromfal támaszkodik, a melyet a két szélen egy-egy támaszték tart. A hajótól nyugatra volt a chorus. Ezt alul is, meg az emeleti részen is dongaboltozat fedte.” A leíráshoz csatolt akkori fekete-fehér fényképen is lényegében ugyanaz látható, mint a jelen cikkünkhöz mellékelt, száz évvel későbbi felvételen, hiszen bizonyára még a szőlősorok is a helyükön maradtak. Pedig e vidéket sem kímélték meg a XX. század tragikus polikai-gazdasági-társadalmi változásai – hogy csak a háborúk okozta súlyos károkat, az otromba birtokpolitika eredményeként bekövetkező téeszesítést vagy a falvak elhibázott közigazgatási reform szellemében végrehajtott összevonását említsük. Így a mozgalmas, megpróbáltatásokkal teli múlt ellenére a ma emberének mégis az a benyomása, hogy az idők változásainak sodrában az egyedüli stabilitást, a biztonságot, s mindazt, ami az életet széppé, értelmessé s emberhez méltóvá teszi, az e kövek, illetve romok sugallta állandóság adja, melyhez persze nagymértékben hozzájárul a vidék kitűnő természeti adottsága, s nem utolsósorban az itt élő emberek szorgalma, szaktudása és szőlőszeretete. Nem véletlen tehát, hogy a Szent Balázs-templom környéke nemcsak a csendet, nyugalmat és a baráti borozgatást igénylő emberek kedvelt helye, hanem egyre több zarándoklat célpontja is. Több évtizedes hagyomány, hogy Szent Balázs emléknapja, február 3-a táján a környék hívei – Zánkáról, Balatoncsicsóról, Tagyonról, Köveskálról, de akár még Keszthelyről is – a templomromnál szabadtéri szentmisére jönnek össze. Mintegy jeléül annak, hogy a Balázs-járás már-már kihalóban lévő kedves népszokása napjainkban tartalmilag még akár gazdagodhat is, annak ellenére, hogy Szent Balázs életéről alig vannak hiteles adataink. Hiszen szükségünk van a segítő szentek oltalmazó közbenjárására.
