A megtisztulás vágya
Szakonyi Károly író
Isten megengedte az embernek, hogy utánozza a teremtést. Ez a művészet. A teremtés pillanatában együtt volt a hit és a tagadás, s a művészetben is együtt van jelen. Az a jó művészi alkotás, amely felemel: nem a morál didaktikusságával, sokkal inkább a katarzis révén. A krisztusi vallás sajátossága: a bűnbeesés után keresd a megtisztulást! Az a jó mű, amely hitelesen ábrázolja ezt a folyamatot: a megtisztulás nehéz lehetőségét, a megtérést és a megbocsátást. A katarzishoz vezető út a művészetben a szépségnek és a jóságnak a keresését jelenti. Shakespeare drámájában, a Macbethben például szörnyű gyilkosságok, gyalázatok követik egymást, a mű mégis elvezet a bűnbánathoz – legalábbis a lelkiismeret-furdaláshoz, a megtisztulás vágyához. Noha végtelen gonoszság létezik, mégis mindig fölé kerekedik a bűntudat, a megtisztulás vágya, az a megrendülés, amelyről a pápa is beszélt, s ahogyan fogalmazott: a művészet elvezet a végtelenhez.
A zene mint titok
Hegedűs Endre és Katalin
zongoraművész házaspár
Mindketten hálásak vagyunk Istennek, hogy nagy pápák kortársaiként élhetünk. Nagy felelősséget ró ez a magukat katolikusnak nevező művészekre, a szépség koldusaira! Nagyon kell figyelnünk XVI. Benedek pápa szavaira, aki folyamatosan figyelmeztet mindannyiunkat az igaz, a szép és a jó összefüggéseire. A szépség munkásaiként soha nem szakadhatunk el az igazság szakadatlan keresésétől és a jóság gyakorlásától mindennapi életünkben. A zene mint a Szentlélek titka közvetlenül képes hatni a szívre. Hivatásunk, hogy a lelkeket, akik egy-egy hangverseny közönsége – és közössége! –, a hangok végtelen áramában-áradatában Isten felé vezessük. Az elkövetkező napok fontos feladata, hogy a Szentatya Rómában elhangzott beszédét minél előbb teljes egészében lefordítsuk és elmélkedésünk tárgyává tegyük.