A dél-koreai egyház december 7-én bejelentette: megállapodtak Észak-Koreával, hogy papokat küldhetnek a fővárosba, Phenjanba, akik a nagyobb ünnepeken liturgiákat vezethetnek. A megállapodást a dél-koreai püspökök küldöttségének phenjani látogatása előzte meg. A négynapos találkozó az Észak-Koreai Katolikus Szövetség meghívására jött létre, mely nem áll kapcsolatban a Vatikánnal.
Bár az észak-koreai alkotmányban szerepel a vallásszabadság biztosítása, a valóságban minden vallásgyakorlás szűk korlátok közé van szorítva.
Amikor az országot 1945-ben kettéosztották, északon körülbelül ötvenötezer katolikus élt. A kommunista hatalom kezdettől fogva minden erejével szembeszállt az egyházzal. A hívőket megölték vagy letartóztatták, és fogolytáborokba zárták. Aki tehette, délre menekült. A népszerű keresztény nacionalista politikust, Cso Man Sziket Kim Ir Szen kivégeztette.
Csak becslések vannak arról, hogy ma hány katolikus élhet az országban – egyesek szerint körülbelül kétezer, mások szerint negyvenezer. A kormány 1988-ban hozta létre az egyházat felügyelő Észak-Koreai Katolikus Szövetséget. Az egyházmegyék határait nem változtatták meg 1945-ben, így lehetséges, hogy a szöuli érsekséghez tartoznak bizonyos észak-koreai területek is, ahogyan a Csuncsöni egyházmegyéhez is. Ezenkívül hivatalosan még két egyházmegye, illetve egy területi apátság van az országban, a Tokvon bencés apátság. Csupán egy működő (egyházmegyés) templomról tudunk, a fővárosban lévő Csang -csung-templomról, ahol vasárnaponként igeliturgiát tartanak. (VR és Sz.A.)
