A tanulmányi napon munkatársunk, Rosdy Pál, illetve Arató László a szövetség örökös tagja kitüntető címet kapta, a nívódíjat pedig Neumayer Katalin, a Magyar Kurír főszerkesztője vehette át. Az ígéretes, tehetséges pályakezdők számára alapított Sinkó Ferenc-díjat pedig idén Pion Istvánnak, a Magyar Hírlap szerkesztő-újságírójának ítélték oda. Máthé Zsuzsa történész P. Kiss Szaléz (1904-1947) ferences (képünkön) mártíriumáról tartott előadást. Amerikai lelkipásztori munkája után Debrecenben, majd Gyöngyösön dolgozott, ahol sikeres ifjúsági lelkipásztorként létrehozta a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget. Koncepciós pere (azzal a váddal, hogy szovjet katonák gyilkolására biztatta a fiatalokat) már 1946-47-ben a későbbiek „próbapere” volt. Szörnyű kínzások után végül szovjet bíróság ítélte halálra. A második előadó, Rosdy Pál személyes emlékei felhasználásával is részleteket villantott fel a magyar katolikus sajtó 1945-1990 közötti történetéből. Miután a hatalom katolikus napilapot nem engedélyezett, lapunk 1945-től 1948 végéig élénk közéleti, egyházpolitikai, kulturális szerepet is betöltött, neves katolikus írástudók közreműködésével. Mindszenty bíboros letartóztatásával a katolikus sajtó is „összeomlott” a cenzúra, a papírkiutalás korlátozása, a szerkesztők megfélemlítése és egyesek beszervezése segítségével. A négyoldalasra soványodott lap mégis igyekezett képet adni a világegyház életéről, a keresztény kultúra alakulásáról, a hazai egyházi hagyományokról. A II. vatikáni zsinat (1962-1965) eseményei, szellemisége még a kommunista diktatúra körülményei között is felkeltette a katolikus sajtó iránti fokozott igényt. Mégsem volt könnyű képet adni az egyházi megújulásról, annak igazságáról, hogy hitünk örök igazságait csak korszerű módon lehet átadni a következő nemzedékeknek. Külső és belső korlátok nehezítették, a katolikus sajtó munkásainak többsége azonban igyekezett valós képet adni a külhoni és hazai keresztény életről.
