Az elméleti bevezetés után a résztvevők elvégzik a komoly elkötelezettséggel járó teljes gyakorlatot, amely naponta másfél órai imát, kéthetente kiscsoportos találkozást, havonta személyes lelkivezetést foglal magában. A hallgatók – a további elméleti és gyakorlati tanulás záróakkordjaként – önállóan vezethetnek majd lelkigyakorlatot csoportok számára. A papok és szerzetesek mellett a huszonegy résztvevő többsége világi. Ők a családi élet és a munka mellett is fontosnak tartják, hogy időt szánjanak istenkapcsolatuk elmélyítésére, s elkötelezettek, hogy a kurzus végeztével másoknak is továbbadják tapasztalataikat. A lelkigyakorlatok középpontjában az Istennel való kapcsolat egyre személyesebbé, bensőségesebbé tétele áll. Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvében saját tapasztalatát írta le erről a folyamatról. A képzés során az általa javasolt gyakorlatokat végzik, azok segítségével imádkoznak a hallgatók. A rendszeres imádság segítségével az ember egzisztenciálisan átéli Isten iránta való szeretetét. Ennek fényében képes szembesülni önmaga gyengeségével, sebzettségével, bűnös voltával éppúgy, mint Isten végtelen irgalmával. Az imádság elvezet Krisztus mélyebb megismerésére, követésére, amikor – akár szenvedés árán is –elfogadjuk a tőle kapott meghívást, küldetést. Arra vezet, hogy az ő szemével lássuk a világot, és merjük mindenben keresni, megtalálni és szeretni Istent. Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai talán még időszerűbbek ma, mint azokban az időkben, amikor a társadalom keresztény alapokon állt. Társadalmunk értékválsága az emberekben felerősíti a lelkiek, az értelmes élet és a közösség iránti vágyat. Hitünk szerint ezt az alapvető értelmet, közösséget és biztonságot csak Istenben találhatja meg az emberiség. A keresésben segítséget nyújthat számára a keresztény hagyomány Szent Ignác-i értéke, amely arról tudósít, hogy Isten jelen van az életünk minden mozzanatában.
