A tízéves Tamás, aki cukorbeteg, és időről időre a busznak meg kellett állnia, hogy megkapja az inzulininjekciót, éppúgy vidám volt, mint az idősebb vagy már közel nyolcvanéves zarándoktársaink. Alvás helyett többen indultak, kezükben rózsafüzérrel, a kegyhelyre, pedig másnap korán reggel a magyar zarándokok a Grottánál, azaz a jelenések helyszínénél hallgathattak szentmisét, melyet a többi busz lelkivezetőjével együtt mondott Seregély István érsek. Mindegyikünk fáradhatatlanul járta a kegyhelyet. Imádkozott, elmélkedett, figyelt, és eközben megtapasztalhatta, hogy itt a betegekkel mindenki figyelmes. Az emberek türelemmel, mosolyogva fogadják a másik minden cselekedetét, s a béke városa ez a Mária városának is nevezett francia település, amelyet az ünnep alkalmából ősszel XVI. Benedek pápa is felkeres majd. A közel ötszáz magyar zarándok időről időre csoportba gyűlt, hogy nemzetiszínű zászló alatt vonuljon akár a betegek szentségi körmenetén, amikor az Oltáriszentséggel kapnak áldást, akár az esti körmeneten, ahol húsz–harmincezer ember járja körbe a kegyhelyet, hogy Máriához könyörögve, őt dicsőítve kérje közbenjárását fiánál, Jézusnál. Rokonok, zarándoktársak tolják a betegek kocsiját, de önkéntesek ezrei is segítenek, hogy mindenki jelen lehessen az imádságok e kiemelt pillanatainál. Utam során két magyar református testvérrel is találkoztam. Egyikük katolikus feleségét kísérte el, másikuk egyedül jött, s amikor élményeiről kérdeztem, csak annyit felelt, hogy a „fekete, a fehér, a tarka” csak közelről látszik másnak, fentről már mindenki egyforma, s őt is boldogsággal tölti el a hely békéje, sugárzó lelkisége. Mint mondta, bár nem ismerte a rózsafüzér titkait, a buszon már maga is megtanulta azokat, s tudja az Üdvöz légy, Máriát is… Bár az előrejelzések rossz időt jósoltak, szerencsénk volt. Kétnapos ott-tartózkodásunk során csak egyszer, a délutáni, a Grottától, tehát a jelenések helyszínétől induló Oltáriszentség-körmenet idején esett az eső, így a betegek megáldása a húszezer embert befogadó Szent X. Piusz-bazilikában történt. Ötven évvel ezelőtt, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján Giuseppe Roncalli bíboros, a későbbi Boldog XXIII. János pápa szentelte fel ezt a kétszáz méter hosszú, hatvan méter széles, föld alatti templomot, amelyet a magyar származású építész, Pierre Vago (Vágó Péter) tervezett. Szinte kivétel nélkül mindenki végigjárta lourdes-i tartózkodásunk második napján a meredek hegyen vezető keresztutat, melyet szintén Seregély István érsek vezetett. Az imádságok mellett néhány mondattal próbált bennünket ráhangolni az elmélkedésre: életünkhöz, családtagjainkhoz, a világhoz és Istenhez való viszonyunk újragondolására. A tizedik stációnál magyar emlékkel találkoztunk, hiszen az honfitársaink I. világháború utáni adományaiból épült. Jézust megfosztják ruháitól. Szimbolikusan jelzi: Magyarországot is megfosztották – egykori területeitől. Mivel a hegyen vezető keresztutat sok beteg nem tudja végigjárni, a százötven éves jubileumra új keresztút létesült Lourdes-ban. A stációk elkészítését a magyar származású művészre, Fayköd Máriára bízták, aki Regőczi István atyának volt egyik „sasfiókája”. Az út végén az országos zarándoklat lelkivezetőjét, Seregély István érseket kérdeztem, miként vélekedik utunkról. – Meggyőződésem, hogy minden jól szervezett és tiszta szándékkal vállalt zarándoklat – éppúgy, mint egy lelkigyakorlat –, maradandó nyomot hagy a résztvevők lelkében. A Makrovilág és annak vezetője, Madari Gyula által szervezett lourdes-i zarándoklat egy jelentős tapasztalattal rendelkező zarándokiroda munkája révén valósult meg. A zarándoklat követelményeit teljesíteni lehetett, és ami nagyon fontos: mindenkiben megvolt a jó szándék: tudtak egymáshoz alkalmazkodni, elfogadták a programot. Biztos vagyok benne, hogy az imádságra adott lehetőség még a kívülállókat is megérintette. Szó sincs arról, hogy ez a zarándoklat önmagában valakit kereszténnyé tenne, ha a hit ajándékát különben nem kapja meg, de általa mindenki közelebb kerülhet az Istenhez. A közösen végzett elmélkedések, a Bernadett életét bemutató film megtekintése, a tájékoztatók, amelyek gazdagították eddigi ismereteinket, lehetővé teszik a döntést, hogy állást merjünk foglalni életünk alapvető kérdéseiben. Lourdes a Boldogasszony kitüntetett városa, ahol meglátogatta választottját, Bernadettet, aki a maga őszinteségével meggyőzte a világot arról, hogy az örökkévalóság, a minden ember számára megállíthatatlanul múló idő gyümölcse lesz. Számítok rá, hogy velem együtt minden zarándok a Mindenhatónak hálát ad majd a rajtunk végzett csodákért, amelyek közé tartozik ez a zarándoklat is.
