Az egyház egyik legnagyobb segélyszervezete

Hangsúlyozta, hogy a modern kihívások közepette nagy bátorságra és teljes bizalomra van szükség. A közgyűlés első napján a nemzeti igazgatók kontinensenként találkoztak. Én voltam az egyetlen indiai az európai országokat képviselő csoportban. Megbeszélésünk középpontjában az állt, hogyan lehetne Európát még jobban megszabadítani a kommunizmus máig húzódó hatása alól. Ezzel kapcsolatban mindenki egyetértett abban, hogy a Pápai Missziós Műveknek nagy feladata van az egyes országokban azáltal, hogy ébren tartsa az egyház egyetlen küldetését, a missziót. A második nap jelentős eseménye Marguerite A. Peeters szociológus kutató előadása volt, aki az Institute for Intercultural Dialogue Dynamics alapítója. A nyugati globalizációról és annak egyházzal kapcsolatos nyelvi hatásairól beszélt. A Szent Péter-bazilikában koncelebrált szentmisén vettünk részt, Ivan Dias bíboros, a Hitterjesztés Műve prefektusának vezetésével. Ezután zártkörű pápai audiencia keretében találkoztunk XVI. Benedek pápával. Az európai nemzeti igazgatók találkozásán sok szó esett arról, miképpen lehetne jobban megismertetni az emberekkel a Pápai Missziós Műveket azokon a területeken, ahol működésüket a kommunizmus ideje alatt betiltották, és hogyan lehet megóvni Közép-Kelet-Európát a kommunizmus és liberalizmus hatásaitól. Bizonyára Magyarországon is sokan vannak, akik nem ismerik a Pápai Missziós Műveket, talán nem is hallottak róla. Egy hónappal ezelőtt az egyik kertészetben jártam, hogy néhány növényt vásároljak. „Milyen címre kéri a számlát?” – kérdezte az eladó. „Pápai Missziós Művek, 1223 Budapest, Jókai Mór u. 14.” – válaszoltam. Furcsán mosolyogva rám nézett, és ezt mondta: „Nem tudtam, hogy Pápán is van ilyen gyár, pedig hatvankét éves vagyok…” A Pápai Missziós Művek olyan szervezet, amely átfogja az egész egyházat, és mára már százharminc országban van jelen. Négy ágazatból áll. Az első a Hitterjesztés Műve. 1822-ben alapította Pauline Marie Jaricot, aki az ipari forradalomból meggazdagodott családban élt, annak minden komfortjával. Fiatalkorában büszke volt szépségére, ékszereire és drága ruháira. Plébánosuk egyik szentbeszéde annyira megérintette a tizenhét éves leányt, hogy hirtelen rádöbbent életének igazi céljára és értelmére. Az apja gyárának munkáslányaival együtt egy kis lelki társaságot hozott létre, melyet úgy neveztek: „azok, akik jóváteszik a kárt”. Ez a kis társaság időközben hatalmas szervezetté terebélyesedett, az egyetemes egyház iránti szolgálatának legnagyobb elismerése, hogy XI. Piusz pápa 1922-ben pápai státuszt adott a Hitterjesztés Művének. A második ágazat a Szent Gyermekség Műve, amelyet 1843-ban alapított Charles August Marie de Forbin-Janson püspök azzal a céllal, hogy a világ szenvedő gyermekeit a Gyermek Jézus védelme alá helyezze, s a keresztény gyermekek segítsék a pogány gyermekeket lelki és anyagi értelemben egyaránt. A XIX. századi missziós mozgalom nagy lendülettel fejlődött, és 1922-ben pápai státuszt nyert. A harmadik ágazat a Szent Péter Apostol Műve, melyet Jeanne Bigard alapított 1889-ben. Jómódú normandiai hölgy volt, akárcsak édesanyja, Stephanie. Életcéljának tekintette a missziós papok képzésének előmozdítását. XIII. Leó az Ad extremas orientis kezdetű enciklikájával az egész keresztény világ figyelmébe ajánlotta ezt a társaságot, és 1922-ben XI. Piusz pápai státuszú szervezetté nyilvánította. A negyedik ágazat a Missziós Unió Műve, melyet Boldog Paolo Manna pap alapított 1916-ban. A legfőbb célja az volt, hogy az egyháznak egyre több missziós és bennszülött papja legyen a missziós országokban. Az unió gyorsan terjedt, miután a pápa a Maximum illud kezdetű, 1919-ben kelt enciklikájában az unió felhívta rá a figyelmet: mindenki misszionárius – ez volt P. Paolo Manna vezérgondolata. Mára a Pápai Missziós Művek az egyház egyik legnagyobb segélyszervezetévé vált. Ezen keresztül kapnak a rászoruló és fiatal egyházak anyagi segítséget és lelki támogatást, főleg Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. A mostani közgyűlés során a nemzeti igazgatók megtárgyalják az ezen országokból érkező nagyszámú projektet, és megadják a kért segítséget. Nagy öröm volt számomra, hogy bár kicsinyek vagyunk a többi európai országhoz képest, mégis tudtunk mi is adni erre a célra egy bizonyos összeget. Ezzel kapcsolatban szeretném megköszönni minden jóakaratú embernek a nagylelkűségét, akik a magyarországi Pápai Missziós Műveken keresztül segítették a Szentatya misszióját. A pápa a kihallgatáson köszönetet mondott mindenkinek, aki a Pápai Missziós Műveken keresztül csatlakozott a misszióhoz. Eszembe jutnak az ószövetségi Tobit intelmei fiának, Tóbiásnak: „Vagyonodból, fiam, adj alamizsnát, és sohase fordítsd el arcodat a szegénytől, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled. Amennyi vagyonod lesz, fiam, aszerint adj belőle alamizsnát. Ha bőven lesz vagyonod, több alamizsnát adj belőle. Ha kevés lesz, ne félj a kevésből adni alamizsnát, szép kincset helyezel el így az ínséges napokra, mert az alamizsna megment a haláltól, és nem engedi, hogy a sötétségbe kerülj. Az alamizsna szép adomány mindazoknak, akik a Magasságbeli színe előtt teszik” (Tóbiás 4,7–11). Sok kicsi sokra megy. Fogjunk össze, és segítsük a Pápai Missziós Műveken keresztül az egyetemes egyház misszióját!

A szerző a PMM országos igazgatója

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..