„Már nem bírom idegekkel ezt a munkát – mondta az érsek. – Holnap, a püspökkari konferencián ugyan nem hozhatom elő, de legjobban szeretném, ha választanátok egy elnököt, mert én nem sokáig bírom. Nem bírom idegekkel, örökké a legapróbb dolgokban tanácskozni, folyton telefonálnak, felrendelnek Budapestre, azután hozzá nem értő emberekkel tanácskozni, stb. Bajainak okául elsősorban az Állami Egyházügyi Hivatallal való kapcsolatára hivatkozik. Elmondja, hogy „Horváth János elnök jelenleg egy gyorstalpaló tanfolyamon van, mivel miniszteriális státuszt tölt be kellő előképzettség nélkül. Varga József elnökhelyettesnek érettségije van, azonban kár, hogy beteg, mert azzal jobban lehetett tárgyalni. A jelen lévő püspökök valamennyien a saját megyei megbízottjukra panaszkodnak.”
„Amikor a püspökök már az előszobában voltak és készültek eltávozni, Czapik érsek utánuk kiabált, visszahívta őket és a következőket mondotta: Nézzétek, azzal számolni kell, hogy esetleg én kidőlök. Nem fogom bírni idegekkel. Erre a legerősebb adatom az, hogy az éjjel egy órakor még nem aludtam. Nem bírom lelkiismerettel sem. Tudom azt, hogy hogyan kellene csinálni, tudom, hogy nem jól csinálom, de ez azért van, mert mindig azt kell csinálnom, amit lehet, és nem azt, amit akarok. A jelen lévő püspökök igyekeznek Czapikot megnyugtatni, azt javasolják neki, feküdjön be a Széher úti kórházba. Az érsek kijelentette: a Széher úti kórházba azért nem megy, mert ott van a közelben az ÁEH, és mindennap kétszer meglátogatnák.”
„Amikor rájövök, hogy olyan rongy és piszkos dolgok vannak a papjaink között – célozva itt a békepapokra – elvesztem a kedvem mindentől. Amikor valamivel előjönnek ellenünk, azt soha nem a kommunisták csinálják, hanem a békepapok adják az écát.”
Mindezt abból a rövidesen megjelenő könyvből „szemezgettem”, amelyet Balogh Margit és Borovi József állított össze: A Magyar Katolikus Püspöki Kar tanácskozásai 1949- 1965 között. A forráskiadvány nagy értéke lesz, hogy a hivatalos jegyzőkönyvek mellett közli a besúgásból eredő „államvédelmi jelentéseket” is. Lapozgassunk tovább!
Az Államvédelmi Hatóságnak „a klerikális reakció ellen harcoló alosztálya” foglalkozott 1954. december 10- én azzal, hogy Czapik Gyula egri érsek és püspöktársai milyen kérdéseket kívánnak Nagy Imre miniszterelnök elé vinni? Készültek ugyanis a miniszterelnökhöz. Badalik Bertalan veszprémi püspök felvetette – a besúgói jelentés szerint -, hogy meg kellene szabadulni a „békevikáriusoktól” és az egyházügyi megbízottaktól (az úgynevezett bajszos püspökök). „Badalik tudja, hogy ez nehezen fog menni, de a lehetőségeket meg kell ragadni. Czapik a fentiek elérését igen problematikusnak tartotta. Ez csak akkor lesz lehetséges – mondotta -, ha megszabadulunk a kommunista uralomtól, a Kommunista Párttól. Mert nekik csak két eszközük van: vagy a börtönbe visznek, vagy szétvernek bennünket, mint a romániai székely püspököket. Rogács Ferenc pécsi segédpüspök megjegyezte: ő inkább börtönben szeretne lenni, mint ezeket tovább vinni. Czapik közbeszól: Én is szívesebben lennék ott. Rogács továbbfűzi: Aggodalommal nézem azt, hogy a papság milyen kétségbeesetten küzd az ÁEH visszaélései, durvaságai ellen, ugyanakkor nem lehet nekik segítséget nyújtani.”
Végül idézzünk egy, az 1955. szeptember 27-i püspöki értekezleten készült feljegyzésből: az engedélyezett nyolc katolikus középiskolában 1955-ben körülbelül ötszázan érettségiztek. „Ebből csak huszonnyolcat vettek fel magasabb iskolára továbbtanulásra. Ebben az ügyben Hamvas püspök írni fog az oktatásügyi miniszternek.” Természetesen mindhiába, hiszen nem „túlkapásról”, hanem magas szintű politikai irányról volt szó.
Rosdy Pál
