Ekkor ismerte meg Lanfranc szerzetest, Bec kolostorának priorját, a későbbi canterburyi érseket. 1060-ban belépett ebbe a normandiai kolostorba, ahol tanulmányait végezte. 1063-ban Lanfranc utódaként prior, majd 1078-ban apát lett. Közben jelentős teológiai és filozófiai művei készültek, amelyek nagy hatással voltak kortársaira. A négy évig üresen lévő Canterbury érseki székébe hívták 1093-ban. Ezután Anglia királyaival kemény harcokat vívott, majd száműzetésbe kényszerítették. Életének utolsó három évét békességben töltötte, 1109-ben halt meg.
Szent Adalbert püspök és vértanú (Április 23.)
Libicében (Kelet-Csehország), 956 körül született. Apja, a cseh Szlavnik fejedelem szláv, anyja, Adilburg pedig szász. A kiváló szellemi képességekkel megáldott Vojtechet világi pályára szánták. Súlyos betegségéből felgyógyulva 972-ben a magdeburgi dóm neves iskolájába került, hogy itt készüljön a papi hivatásra. Bérmáláskor vette fel az Adalbert nevet. 981-ben viszszatért Prágába, ahol két év múlva a város első püspöke, Dietmar pappá szentelte. Halála után II. Boleszláv fejedelem, a papság és a nép Adalbertet választotta püspökké. A hazájában tapasztalt számos nehézség, sikertelenség és befelé forduló természete arra indította, hogy Jeruzsálembe zarándokoljon, és magányban töltse életét. A montecassinói apát javasolta, hogy inkább Rómába menjen, és az aventinói görög kolostorban éljen (990). Később tizenkét bencés társával visszament hazájába, ahol Breznovban apátságot alapított. 994-995-ben Magyarországon térített, ő keresztelte és bérmálta Szent Istvánt. Hazájába nem térhetett vissza a politikai állapotok miatt, ezért tovább folytatta missziós munkáját a poroszok között. 997. április 23-án halt vértanúhalált Tentikkennél (Danzig közelében). Az esztergom-budapesti főegyházmegye védőszentje.
Szent György vértanú (Április 24.)
A IV. században halt vértanúhalált Lyddában, amelynek nevét rövidesen Georgiopoliszra változtatták. Életének eseményeiről számos legenda tudósít. Kappadókiából származó katonatiszt, aki édesanyja hatására lett keresztény. A görög egyház a nagy katonaszentek között tartja nyilván, akiket díszes katonaruhában ábrázolnak. Szent György zászlótartó volt, így kiemelkedő szerepe volt köztük. Palesztinában a IV. században, Rómában az V. században van már temploma. Tisztelete nagyon gyorsan elterjedt, és a középkorban Európa-szerte virágzott. Számos város nevében is viseli nevét, és uralkodócsaládok tagjai védőszentjüknek tekintették. Ugyancsak különböző lovagi és nemesi rendek, de egyes népek is védőszentjüknek tekintették. Liturgikus ünneplése a középkorban egyenrangú volt a karácsonyéval. 683-tól április 23-án ünnepelték Rómában, nálunk Szent Adalbert ünnepe miatt a mai napon emlékezünk rá. Sárkányölőként való ábrázolása ugyancsak középkori eredetű, amikor Krisztus erejében bízva legyőzte a sátánt és megmentett egy várost a rettegéstől.
