Párizs közkedveltté válása előtt, majd azzal párhuzamosan a közép-európai országok művésznövendékei főként Münchenbe utaztak, hogy ott szerezzék meg a megfelelő képzettséget. A királyi művészeti akadémia mellett a legújabb irányzatokat is nyomon követő kiállítások, kávéházak, műtermek és természetesen a nemzetközi kapcsolatok lehetősége várta az odaérkezőket. A magyarok különösen fontos szerepet játszottak a város művészeti életében – az akadémia három magyar professzora, Liezen-Mayer Sándor, Benczúr Gyula és Wagner Sándor maga köré gyűjtötte a kor tehetségeit, így az ott tanuló nemzetiségek között a magyar „kolónia” volt a legnépesebb. Münchenben születtek meg olyan mérföldkőnek számító alkotások, mint a Vajk megkeresztelkedése Benczúr Gyulától, a Majális Szinyei Merse Páltól, a Tengerihántás Hollósy Simontól, az Árvák Csók Istvántól. Itt kristályosodott ki a nagybányai művésztelep gondolata, itt tanultak azok az építészek, szobrászok, akik a pesti Belváros arculatát megformálták a XIX-XX. század fordulóján, és nem utolsósorban itt „nőttek fel” azok a művészek, akik később tanárként a következő generációkat nevelték. Bár a kiállítás tárgyai többé-kevésbé időrendben követik egymást, a meghatározó rendező elv mégis a téma és a technika volt. Egymást kiegészítve mutatják be a művek, miként dolgozták fel ugyanazt a témát a különböző alkotók, hogyan látták a szemközti ablakon beeső fényt, a veteményeskertet, az asztalra boruló nőt, a tarka rétet. A festmények mellett az akadémiai oktatásba bepillantást engedő grafikákat, leveleket, fotókat, illetve mintegy harminc szobrot is bemutat a kiállítás. A legtöbb alkotás a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéhez tartozik, de érkeztek művek Németországból és Franciaországból is, valamint Marosvásárhelyről és különböző magángyűjteményekből is. A müncheni Királyi Képzőművészeti Akadémia tavaly ünnepelte fennállásának kétszázadik évfordulóját. A kiállítás bemutatja a legújabb művészettörténeti kutatások eredményét, amelyben igyekeztek feltárni a bajor főváros szerepét és megfogalmazni ennek jellegzetességeit a közép- és kelet-európai országok művészetében. A budapesti kiállítás természetesen a magyar vonatkozásokra helyezi a hangsúlyt, de egyben képet kapunk a „München-jelenség” korszakokat és országhatárokat átívelő hatásáról is. A kiállításhoz kapcsolódóan ezért az MNG Szabadegyetem keretein belül művészet- és zenetörténeti előadásokat is szerveznek novemberben és december elején, amelyek ingyenesen látogathatók.
(A kiállítás január 10-éig várja a látogatókat.)
