Egy fiatalos derűt árasztó, modern intézmény ez, amely már kívülről sem a szokványos vidéki gimnázium. Az épület élénk színű külseje és folyosói láttán önkéntelenül is engedelmeskedünk Bosco Szent János, a szalézi rend alapítója felhívásának: „Légy vidám!” Az iskolával szomszédos Szent Mihály-templomban a nap a diákok és a tanárok számára szentmisével kezdődött, amelyet Paskai László bíboros, érsek mutatott be, majd mindenki átvonult az iskolaépületbe, ahol felidézték a kilencven évvel ezelőtti alapítást, az 1948-49-es államosítást, illetve a 2001-es ismételt birtokbavételt. Az iskolában, amely a szalézi rend második alapítása volt az 1913-as magyarországi letelepedés után, 1919. október 6-án kezdték az első tanévet ötvenegy bentlakó és huszonkét bejáró növendékkel, napjainkban pedig mintegy háromszázötven tanuló koptatja itt a padokat. Azt tesszük, amit Don Bosco kért tőlünk: becsületes polgárokat és jó keresztényeket igyekszünk nevelni – mondta Havasi József korábbi szalézi tartományfőnök, aki maga is itt volt diák, és sokat tett azért, hogy az intézmény a mai formájában szolgálja a fiatalokat. Beszédében kiemelte: az iskola nem az épületet jelenti, hanem a benne tanuló diákokat és az itt dolgozó tanárokat. Az egyházi iskola feladata, hogy többet adjon, mint bármelyik másik, mert csak akkor van létjogosultsága. Az intézmény – hányattatott múltja ellenére – látványosan fejlődik, és Nyergesújfalu, sőt, a megye büszkesége lett. Ma is egy igazi szalézi iskola, amelynek „hangulata” van, ahová szívesen járnak a diákok. Mindebben döntő szerepük van az atyáknak, akik minden erejüket latba vetve szolgáltak itt: Andrásfalvy János, Ábrahám Béla, valamint Kukuczka Robert lengyel szalézi is, akinek az oratórium működését köszönhetik a fiatalok. Az ünnepen a tanulók nagy lelkesedéssel mutatták be a Kezdetek című színdarabot, amelyet Dózsa Dániel végzős korabeli dokumentumok és visszaemlékezések alapján írt. A nap az iskola udvarán Bosco Szent János mellszobrának leleplezésével és megáldásával zárult. Mostantól mindenkit emlékeztetni fog ez a szobor arra, hogy a szalézi gyökerek – a hányattatott múlt ellenére – megmaradtak: „Légy vidám, tedd a jót, a verebeket pedig hagyd csiripelni!”
