Mintha új volna. Egy helyen húzott alá fél mondatot Máté evangéliumában: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet…” Eltűnődtem, mire gondolhatott a figyelmeztetés olvastán. Semmiképpen sem azokra, akik napjainkban mindent elkövetnek, hogy próbára tegyék a beteg testeket, ám nem azért, hogy a lelket megmentsék. Ravaszul hímeznek-hámoznak. Bűvészként dobálóznak a számokkal, arról akarnak meggyőzni: az egészségügyben minden a legnagyobb rendben van, az egyetlen baj az, hogy a kórházakban és rendelőkben elpazarolják a pénzt. Nem a botrányos végkielégítéseket kifizetők, nem a jogtalan részesedésekért markukat tartók, nem a megvesztegetők és nem a megvesztegetést elfogadók tékozolják el a közpénzeket. Dehogy! A sötét lelkű orvosok és ápolók a bűnösök. Ráadásul zöld szalagokra is pocsékolják a nép vagyonát, hogy a tiszta kezű, a betegek érdekeit példamutatóan védelmező minisztériumi elképzeléseket és rendelkezéseket megtorpedózzák.
Milyen szerencse, hogy újra és újra figyelmeztetni lehet őket esküjükre. Nem mindenki emlékszik rá… Vannak, akiknek ez az eskü már semmit sem mond. Ők arra esküsznek, hogy a nép érdekében szétrombolják mindazt, ami az egészségügyből elődeik áldatlan ténykedése után még megmaradt. Működik a műtő? Van még benne operáló orvos és kellő számú segédszemélyzet? Micsoda könnyelműség! Fölösleges. Fáj a beteg dereka? Nem tud járni? Sebaj, a jótékony idő majd segít. Ha nem, hát várjon türelmesen. A legtekintélyesebb kórházigazgatók, főorvosok, határainkon túl is megbecsült gyógyítók panaszolják a finanszírozás elképesztő hiányait. Hát nem akarják megérteni, hogy más ágazatokban a végkielégítésekre és a hallgatás díjaira kell a pénz? (Ha befogod a szádat, ezresekkel tömöm tele a zsebedet!) Számláikért, kifizetetlen tartozásokért kopogtatnak a hitelezők? Persze, rosszul gazdálkodik a kórház, innen a fizetésképtelenség. Hogy százmilliók? Ugyan kérem! Csalnak a nullákkal. Külföldre menekül az egészségügyből, aki teheti? Ez, kérem, azért van, mert az orvosok hazafiatlanok. Példát vehetnének a kis Nemecsekről, aki utolsó leheletével is a farakáson állt. Hogy belehalt? Nem volt még ennyire fejlett az orvostudomány. A priznic fölött eljárt az idő. Hozzon a nővérke egy jó antibiotikumot. Azt mondja, nincs? Akkor jó lesz a hideg vizes törölköző is. Sokan várnak még? Miért nem hívja be őket gyorsabban? Ja, adminisztrál. Igaza van, az sokkal fontosabb. A beteg csak várjon. Mi ez? Leirat? A harmincadik a héten. Tegye csak az asztalomra! Oda, annak a halomnak a tetejére. Tudja, ki volt Hajnal Imre? És tudja, mit csinálna? Azt… azt… Ja, és holnap később jövök. Értekezlet lesz a minisztériumban. Maga a miniszter hívta össze. A témája? Hogy melyik vállalattal ácsoltassuk a temetői kereszteket, és hányat rendeljünk jövőre.
