A történelmi nevet viselő település, amely nevét Vazul hercegről kapta, minden esztendőben számos rangos kulturális és egyházi esemény helyszíne. Az idei programsorozat egyik fénypontja a Kövek zsoltára című előadás volt, melyet Pataki András rendezésében a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületével közösen mutattak be. A keresztény értékrend, szellemiség és kultúra jegyében magyar alkotók írásaiból összeállított gondolattágító énekes-verses elmélkedés, hangos lírai esszé bibliai részletekkel, csodálatos gregorián dallamokkal, klasszikus muzsikával csendes elmélyülésre adott indíttatást a hallgatóságnak. A versek és az evangéliumi részletek ritmikusan váltogatták egymást, az énekek, a zene révén feloldást, lezárást, tisztító, megvilágosító lehetőséget nyújtva. A társulat ezzel az előadásával – amely Jézus meghurcoltatásával megváltó kereszthalálát idézte fel – missziós feladatot is vállalt, hiszen kitűnően ráirányította a figyelmet a versek, a jézusi igék örök, tehát ma is fájdalmasan igaz politikai, társadalmi, vallási aktualitásaira.
Keszthelyi Éva
Imádság a keresztény jövőért
Szeptember elején évek óta mindig ellátogatok Tihanyba. Imádkozni. Katolikusok, evangélikusok, reformátusok – a Balaton-felvidék keresztény felekezeteinek közösségei és lelkipásztorai – az idén is közösen adtunk hálát az elődök által megőrzött keresztény lelki örökségért, és imádkoztunk a magyarság keresztény jövőjéért. A házigazda, Korzenszky Richárd bencés perjel köszöntő szavaiban arról beszélt, hogy házat, hazát, életet csak szilárd alapra lehet építeni, tudták ezt elődeink is, s nekünk is tudatosítanunk kell magunkban, bármely korban is éljünk. Az ökumenikus liturgiában a bencés közösség tagjain kívül részt vett Riczinger József evangélikus, Petrőcz Mária református lelkész is, közreműködtek a tihanyi apátság és a környék református és evangélikus énekkarai. Steinbach József, a dunántúli református egyházkerület püspöke igehirdetése elején a Példabeszédek könyvéből idézett: „Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt virrasztva nap mint nap; mert aki engem megtalál, az életet találja meg és kegyelmet nyer az Úrtól.” Az ószövetségi boldogság-mondás üzenetét a híres katolikus teológusnak, Teilhard de Chardinnek a boldogságról szóló egyik előadásával szemléltette. Az ember élete a hegymászáshoz hasonlít, s ki-ki különböző magassági szintekig juthat el a csúcs felé igyekezvén. Az az ember boldog, aki többé akar lenni – vallotta Teilhard. De ez nem több pénzt, sikert, hatalmat jelent, mint sokan gondolják és hirdetik. Több, vagyis boldog az, akiben a hit erős, aki alázattal vállalja a kihívásokat, az áldozatot, aki irgalmasságot gyakorol az irgalmatlan világban is. A krisztusi életpélda a követendő út a boldogság felé. Magyarország jövője, boldogsága is ebben rejlik – figyelmeztetett a református püspök.
A közös imádság után az altemplomban letettük virágainkat az apátság alapítója, I. András király sírjára.