Az elmúlt évben Budapest mellett országossá bővült Szakrális Művészeti Hetek programsorozatába az idén már kárpátaljai és erdélyi városok is bekapcsolódtak. A szeptember 19. és 27. közötti napokban a fővároson kívül huszonegy vidéki városban és több határon túli helyszínen mintegy százhúsz ingyenesen látogatható program várja az érdeklődőket. Azáltal, hogy a Szakrális Művészetek Hete összekapcsolódik a Kulturális Örökség Napjainak rendezvénysorozatával, a választható helyszínek száma jóval meghaladja a nyolcszázat.
A gazdag és változatos kulturális kínálatra – mint ahogy a műsorfüzetben olvasható – várják mindazokat, akik fogékonyak a jóra, szeretik a szépet, akik nem találják okát lelki békétlenségüknek, akik a rohanó világban egy szép kiállításra, hangversenyre, színházi előadásra vagy lelki-szellemi elcsendesedésre, fölemelkedésre vágynak. A szakrális művészetek megismerését, élvezetét nyújtó nyolc nap alatt igazi értékekre lelhetnek, mert ahogy XVI. Benedek pápa gondolatai is igazolják: „A hit által létrehozott szépségek a hit élő bizonyítékai. Bennük találkozik a szív és értelem, együtt jár a szépség és igazság… Napjainkban láthatjuk, hogy miként lesz a szóból zaj, és benne a transzcendenciát vesztett ember számára miként marad csak a hallgatás. De az igazi liturgia, a szentek közösségének liturgiája – és benne a szakrális művészet – a lét egészét adja vissza számára. Megtanítja a csendre, az elveszett hangra, az éneklésre, a tenger mélyét tárja fel és közben szárnyalni tanítja…”
Az országos rendezvénysorozatot szeptember 18-án a Magyar Nemzeti Múzeumban nyitotta meg Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a művészet és a vallás már az emberiség korai fejlődési szakaszában is szoros kapcsolatban állt egymással. Az igazi művészet azáltal, hogy értelmezi, magyarázza a világ mélyebb összefüggéseit, fölvillantja a szépséget, eljut a szépség igazi forrásához, Istenhez is. Ennek ellenére külön szakrális művészetről azért beszélünk, „mert az ember, lévén tudatos és szabad lény, öntudatosan is reflektál a Szentre. Képes művészi szándékkal közelíteni ezekhez a témákhoz. Így akár a vallásos életben szereplő tárgyakat létrehozva, akár ilyen témákat választva közvetíteni tudja vallásos meggyőződésében föltárt élményét az e világon túli teljességről. Ez az a teljesség, amely értéket és értelmet ad a hétköznapinak, az e világinak, a profánnak… Kapcsolatunk a Szenttel kimeríthetetlen erőforrás a hétköznapi élet számára. A szakrális művészet tehát bátorít, értelmet ad, segít a nehéz terhek hordozásában, valamint ideálokat is közvetít.” Befejezésül a bíboros reményét fejezte ki, hogy a mára már nemes hagyományként folytatódó Szakrális Művészetek Hete rendezvényei hozzásegítik társadalmunkat az igazi értékek megtalálásához. Energiát adnak az embereknek, hogy a változó világban felemelt fővel és nyitott szívvel találják meg a megfelelő megoldást mindennapi élethelyzetükre.
