Felvetődik a kérdés: keresztény testvéreink mennyire ismerik Isten szavát? Hogyan tudjuk előmozdítani a Biblia iránti szeretetet és a Biblia lankadatlan olvasását? XVI. Benedek pápa mindnyájunknak ajánlja a lectio divina, a Szentírás „lelki olvasása” gyakorlatát. Ez abban áll, hogy bizonyos ideig elmélyedünk egy bibliai szövegben: elolvassuk, újraolvassuk (az egyházatyák szóhasználata szerint eltűnődünk, „kérődzünk” rajta), hogy kipréseljük belőle az összes „levét”, amely táplálhatja elmélkedésünket, szemlélődésünket, hogy friss vízként öntözze meg egész életünket.
2005 szeptemberében nemzetközi kongresszussal ünnepelték az isteni kinyilatkoztatásról szóló zsinati konstitúció 40. évfordulóját. XVI. Benedek pápa a kongresszus résztvevőihez szólva többek között ezeket mondta: „Az egyház nem önmagából él, hanem az evangéliumból, és az evangéliumban mindig, folyton újra megtalálja az útjához szükséges irányelveket. Ezt minden kereszténynek meg kell értenie és önmagára alkalmaznia; csak azok, akik hallgatják az igét, válhatnak hirdetőivé.” „Az egyház jól tudja, hogy Krisztus a szent írásokban él. Ezért aztán mindig ugyanúgy tisztelte az isteni írásokat, ahogy Krisztus testét tiszteli.” 2006 áprilisában hosszan szólt a pápa a 21. ifjúsági világnap résztvevőihez. Idézzük csupán egyetlen mondatát: „Kedves fiatal barátaim, arra ösztönözlek, hogy legyetek otthonosak a Bibliában, tartsátok kezetek ügyében, hogy iránytűtök legyen a követendő út megjelölésében.”
A lectio divina megkívánja, hogy elménket és szívünket megvilágítsa a Szentlélek, ugyanaz a Lélek, aki az Írásokat sugallta, és hogy tiszteletteljes odafigyeléssel közelítsük meg. Négy lépés jellemzi és alkotja a lectio divinát. (1) Olvasni. Mit mond a bibliai szöveg? Megérteni az igét. (2) Elmélkedni. Mit mond nekünk az Úr az ő igéje által? Időszerű közelségbe hozni az igét. (3) Imádkozni. Mit mondunk Urunknak, amit szava indokol? Imádkozni az igét. (4) Cselekvés. Milyen tevékenységre hív az Úr? Gyakorolni az igét. „Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4,12). „Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak; igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett.” (Jer 15,16)
Missziós szándék: Hogy Laoszban, Kambodzsában és Mianmarban azok a keresztények, akik gyakran nagy nehézségekkel találkoznak, ne bátortalanodjanak el az evangélium testvéreiknek történő hirdetésétől, hanem bízzanak a Szentlélek erejében. Ázsia országai között Laosz és Kambodzsa számlálja (a hatalmas Oroszország mellett) a legkisebb katolikus közösségeket: Laosz 35 ezret (hatmilliós lakosság alig több mint fél százalékát), Kambodzsa pedig 21 ezret (tizenkét milliós összlakosságból); ez utóbbiak főleg vietnami származásúak. Nekik a kommunista diktatúrában nemigen sikerült egyházközösségüket megszervezniük. Az egyházi hivatások viszont mindkét országban mostanában jelennek meg, az első bennszülött papok és fogadalmas szerzetesek formájában. Mianmar (Burma) evangelizálása a XIX. században kezdődött, főleg amerikai baptisták tevékenységével. Hamarosan következtek a katolikusok is. Jelenleg mintegy négymilliónyian vannak a keresztények, ebből hatszázezer a katolikus; a 42 milliót meghaladó összlakosság 80 százaléka buddhista. Főleg olyanok válnak kereszténnyé, akik a missziós iskolában tanulnak. Amikor a Szentatya 2007. szeptember 6-án Laosz és Kambodzsa püspökeivel találkozott Rómában, több alapvető keresztény valóságról elmélkedett velük. Lássunk röviden kettőt! „Ha azt kell mondanunk, hogy a püspök soha sincs egyedül, amennyiben mindig egyesül az Atyával a Fiú által a Szentlélekben, hozzá kell tennünk azt is, hogy szintén soha sincs egyedül, mert mindig és folyamatosan egyesül püspöktestvéreivel és azzal, akit az Úr Péter utódának kiválasztott.” „Közelségetek a hívekhez, különösen a magányosokhoz, bátorítás számukra, hogy rendületlenül kitartsanak a keresztény hitben, és növekedjenek Krisztus személyének felfedezésében, a mindennapi élet nehézségei ellenére.” Imádkozzunk ebben a hónapban azért, hogy a szóban forgó ázsiai egyház, amely olyan kicsi, mint a mustármag, tanúságot tegyen Krisztusról, és bőséges termést hozzon! Belemerülve egy olyan társadalomba, amely igen gazdag hagyományban és lelkiségben, hasonlítson a nagy mennyiségű tésztába kevert kovászhoz, és hozza meg a mindent átalakító evangéliumi újdonságot!
