Beöthy Cecília nővér a nagy püspök és az alapításának centenáriumát ünneplő Szociális Miszsziótársulat kapcsolatát idézte előadásában, felmutatva, hogy Prohászka – az alapító Farkas Edittel való első találkozástól a programadó körleveleken át a szerteágazó védnöki és lelkivezetői feladatokig – ezer szállal kötődött a társulathoz. A misszótársulat ma tizennyolc nővérrel, húsz kültaggal és mintegy száz munkatárssal öt intézményben (iskolában, kollégiumban és idősotthonban) háromszáz személy ellátását végzi. Orvos Levente somogysámsoni plébános a nagy püspök és Bangha Béla egyházképét állította párhuzamba. A hasonlóságok okát többek közt a jezsuita neveltetésben és a Róma-hű alap beállítottságban látta. Mindkettőjüket apostoli tűz és hitelesség jellemezte, hasonlóan gondolkodtak az egyház társadalmi szerepéről, és hasonló volt bírálatuk a csak jelszavaiban keresztény politikáról. Mindketten előremutatóak voltak a világiaknak az egyház életébe való bevonásának és az ökumenizmus gondolatának terén – ami a maga korában zavart is keltett.
Szabó Ferenc jezsuita Prohászka és Apor Vilmos szellemi rokonságát elemezte. Apor több ízben is tanítványának vallotta magát. Negyedszázados gyulai plébánosságának gyakorlati alkotásai, győri püspökségének körlevelekben megfogalmazott elméleti alapvetései és a támogatásával létrejött élénk egyesületi élet ugyanazon keresztény-szociális alapokon nyugodott: a Rerum novarum kezdetű enciklika eszméin, melynek első hazai hirdetője és megvalósítója Prohászka volt. A Gondviselés különös kegye, hogy e két szociális apostolt és a Centesimus Annust kiadó II. János Pál pápát ugyanazon a napon, április 2-án hívta haza a Teremtő. A hálaadó szentmise után a Központi Szeminárium udvarán, Prohászka Ottokár mellszobránál Bíró László és Spányi Antal püspök helyezte el a megemlékezés virágait.
