A sír köré pedig ezüstráccsal elválasztott félkör alakú helyiséget vájatott ki. A vértanú sírja fölé II. Pelagius pápa (†590) építette fel a bazilikát. A többször átépített és bővített bazilika legértékesebb képei a XI. századból valók, melyek megörökítik Szent Péter apostolt Szent István és Lőrinc diakónusokkal. De itt található húsz freskó Szent Lőrinc életéről. Érdemes megemlíteni a jó cselekedetekről és erényekről készült freskókat. Természetesen itt található a vértanú diakónus ereklyéje is, akinek dicsőségét a diadalív felírása is hirdeti: „Szenvedésed lángjai templomaidat tiszteletre méltó fénybe burkolták, Lőrinc levita!”
Szent Klára szűz (Augusztus 11.)
Assisiben született 1193-ban. Ő az első nő, aki nagy lelkesedéssel követte Ferencet. Alapítója a klarissza nővéreknek, első kolostoruk a San Damiano-templom mellett volt. Rövidesen követte őt Ágnes húga is. IV. Ince pápa 1253-ban hagyta jóvá rendi szabályukat, Klára halála napján még kézbe vehette. E kolostorban helyezték örök nyugalomra.
Szent Maximilián Mária Kolbe áldozópap és vértanú (Augusztus 14.)
Lengyelországban született 1894-ben. Minorita szerzetes, akit Rómában szenteltek pappá 1918-ban. Megalapította a Szeplőtelen Szűz Hadserege nevű társulatot. Betegsége miatt Japánból vissza kellett térnie a missziós munkából, és a rend vezetői a lengyelországi Niepokalanow kolostorának elöljárójává nevezték ki. A hazáját megszálló németek többször letartóztatták, majd 1941. május 28-án az auschwitzi haláltáborba szállították. Az egyik éhhalálra ítélt rab helyett önként vállalta a halált. 1841. augusztus 14-én az elítéltek közül utolsónak fejezte be életét. VI. Pál pápa 1971-ben boldoggá, II. János Pál pápa 1982-ben szentté avatta. Leveleiből egyetlen gondolat: „Lásd, testvérem, Isten irgalmából milyen nagy a mi hivatásunk. Az engedelmesség által mintegy átlépjük kicsinységünk határait, és azonosulunk az isteni akarattal, amely végtelen bölcsességével és okosságával a helyes cselekvésre irányít minket.”
Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) (Augusztus 15.)
XII. Piusz pápa így fogalmazza meg apostoli rendelkezésében az egyház hitét és ősi meggyőződését: „Szűz Mária végül is mintegy kiváltságainak legfőbb koronájaként elnyerte a mentességet a sírban való romlástól, és – szent Fiához hasonlóan – legyőzve a halált, testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe, ahol szent Fiának, az örökkévalóság halhatatlan Királyának a jobbján, mint Királynő tündököl.”
