Céljához az egri főegyházmegye pénzügyi támogatást nyújtott, Jáger Margit, Kovács Keve és Rácz Gábor iparművészek társadalmi munkában elkészítették az épület díszítését és berendezési tárgyait, egy holland és belga segélyszervezet pedig természetbeni adományokkal segített. (Utóbbi országból építőmunkások érkeztek, akik ingyenesen végezték a különféle szakmunkákat.)
A kétszáz lakosú Kiscsécsen két családot leszámítva cigányok laknak, akik öntudatosan kézbe vették sorsuk irányítását, polgármesterük is közülük került ki. A templom építésének munkálataiból: az alapok ásásából, a téglahordásból, a takarításból is részt vállaltak. Jóllehet a külső vakolás még hátravan, a templom belseje elkészült. A toronyba felkerült a harang, és a szentély melletti, téli kápolnának használható hittanterem is otthonosan várja a látogatókat. A vasárnapi, szabadtéri szentmise keretében történt templomszenteléssel mindez immár hivatalosan a helyi közösség használatába került. Ünnepi beszédében Ternyák Csaba érsek is e gondolatot: a templom közösségteremtő erejét hangsúlyozta, ugyanakkor emlékeztetett, hogy egy templom valójában sohasem tekinthető teljesen késznek. Példaként hivatkozott a középkor híres székesegyházaira, amelyek olykor évszázadokon keresztül épültek, teljesedtek. Lelki értelemben pedig a templom elkészültéhez nem csupán a falak között őrzött Oltáriszentség szükséges, de az ott imádkozó hívek, a padokat megtöltő eleven közösség ereje is. A most felszentelt templom védőszentje Szent Anna és Joachim lett, akik a keresztény hagyomány szerint Jézus nagyszülei voltak. Ez az üzenet különösen kedves lehet a cigány híveknek, akiknek értékrendjében, mindennapjaiban kiemelten fontos szerepet tölt be a család. Ezért is, hogy az ünnep láthatóan megérintette a helybélieket. Ahogy egy tizenkét éves, a földmunkálatoknál lelkesen segédkező fiú szájából elhangzott: „Most, hogy megint van templomunk, egészen más lett a falu. Már az is nagyszerű, hogy harangszót hallani. Mostantól biztosan eljöhetünk szentmisére, és ez hitet ad nekünk.”
