Midőn e templom épült, bizton nagy építészeti iskola volt Brassóban…” Orbán Balázs idézi ezt az észrevételt a brassói Fekete-templom kapcsán, majd hozzáfűzi: „Alig lehetne a brassai basilikát jobban dicsérni, mint Schultz fennidézett szavainak ideiktatása által, mert a mester, ki Európa legnagyszerűbb műemlékeit tanulmányozta, …bizonyára csak olyan épület előtt lelkesedhetett, amely azt megérdemli.” Ezen szentegyházat – amely régi okiratokban Basilica Coronensis néven fordul elő – 1383-ban kezdték építeni. A tervrajzon szereplő gótikus templom méretei hatalmasak: hossza 89, szélessége 38 és magassága 42 méter. A tervekben két torony szerepelt, de csak egyet építenek fel, magassága 65 méter. 1421-ben, amikor a munkálatok már a befejezéshez közeledtek, törökök özönlötték el a települést, és jelentős károkat okoztak a templomban is. A veszély múltán a munkálatok folytatódtak, aminek eredményeként Nagyboldogasszony tiszteletére 1477-ben felszentelték a templomot, 1514-ben pedig a tornyot. „A reformáció terjedtével, midőn Johannes Honterus által hirdetett tisztult vallást egész Brassó 1542-ben befogadta, a templom is a hívekkel együtt a lutheránusok kezére ment át, s azóta folytonosan ezen hitfelekezetet valló szászok birtokában van” – idézzük ismét Orbán Balázstól.
A templom történetében fontos és szomorú év az 1689-ik. Ekkor egy hatalmas tűzvész majdnem elpusztította a templomot. „Belseje teljesen leégett, csak megfeketedett falai maradtak épen – innen származik a Fekete-templom elnevezés. A templombelső újjáépítésekor az épület elvesztette tiszta gótikus jellegét: a boltozat, a mellékhajó, felső részébe épített karzatokkal, a szószék ekkor már a barokk jegyeit viselte magán. A templom szomorú eseményeknek volt néma szemtanúja az 1989 előtti évtizedekben is. (Én ekkor jártam a városban, és ez a kép is ekkor készült.) Páll Szilárd írásából idézek: „Ezelőtt negyven [lassan már 50 – M. Z.] évvel a »Fekete-templom pereként« elhíresült események során a kommunista hatalom nagy számú szász értelmiségit, hívőt küldött börtönbe az állam elleni összeesküvés koholt vádjával. 1989 decemberében, a diktátor bukását követő forradalmi hevületben néhányan céllövészeti gyakorlatot tartottak a templom előtt (jóllehet az utcai harcok egészen másutt zajlottak), nyomjelző golyók fúródtak az északi tölgyfa kapuba, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Fekete-templom, akárcsak háromszáz évvel korábban, ismét a tűz martalékául essen. Az égiek azonban ezúttal kegyesek voltak a templomhoz.” De nem a szászokhoz, akik közül alig maradt valaki itt a városban. Ma már a megújított templom újra csak a város és az erdélyi szászok büszkeségét hirdeti újra, a harminc évig tartó restaurálási munkálatok után nevéhez és múltjához méltó külsővel várja az ittlakókat és az erre járókat.
