A Szentlélek hívására átlépik a határokat, és készek elmenni bárhová a világban, hogy terjesszék az evangéliumot – Isten szeretetét minden ember iránt. A szentségimádás missziójuk kiapadhatatlan forrása és csúcspontja. Életük sugalmazója, Szűz Mária, aki a Lélekre hallgatva befogadja Isten Igéjét. A közösség tagjai hivatásuk és tudásuk szerint, sokszor saját országukat elhagyva szolgálnak az emberek között. Szerte a világban közel hétezer tagjuk van.
Magyarországon jelenleg tizenhárom nővér él a budapesti Hermina úti házukban, egy pedig szociális otthonban. Közel száz éve vannak jelen a Kárpát-medencében. Közösségi életükben központi helyet foglal el az imaélet, benne a szentségimádás. Ebből merítenek erőt a szolgálathoz: a kórházi betegápoláshoz és lelkigondozáshoz, karitatív és hitoktatói tevékenységhez, idős nővéreik ápolásához, akik missziójukat koruk előrehaladtával csöndes áldozattal és imával folytatják. Budapesti, Hermina úti házuk missziója templomuk élettel való megtöltése, a különböző imacsoportok befogadása.
A Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társasága először 1899-ben érkezett Magyarországra. Az angolkisasszonyoknál tanulták a magyar nyelvet, és egy bérelt házban éltek, ahol óvodát és bölcsődét nyitottak, miközben látogatták a környék szegényeit. A rendalapító, Marie de la Passion 1902. július 11-én Magyarországra látogatva úgy gondolta, nagyobb helyet keres a közösség számára. A Városliget mellett talált egy eladó ingatlant. Megvásárolta, templom és rendház épült rá, így a nővérek új otthonba költözhettek. Az utcát József nádor fiatalon elhunyt leányáról, Hermina hercegnőről nevezték el, ez adta az ötletet Marie de la Passionnak, hogy az új házat Mária Hermináról, a kínai boxerlázadás idején vértanúhalált halt hét rendtársuk főnöknőjéről nevezze el. Innen, a városligeti épületből egykor sok nővér indult misszióba.
A Hermina úton élők pedig árvaházat alapítottak, amelyet 1932-ben ipari iskolává alakítottak, óvodát nyitottak a környékbeli családok gyermekei számára, varrodát és hímzőműhelyt leányok oktatására, foglalkoztatására. A közösség népkonyháján naponta ezerháromszáz rászoruló kaphatott meleg ételt. A II. világháború idején a házban sokan találtak menedéket. A nővérek menleveleket szereztek, volt, akiket már a vagonoktól sikerült csak elhozniuk. 1945 januárjában bombatalálat érte a házat, ami három nővér halálát okozta. Egy héttel később egy orosz katona kézigránátot dobott az óvóhelyen tartózkodó nőkre, mert azok egy fiatal társukat igyekeztek bújtatni. Ekkor öten haltak meg. A megpróbáltatások hamarosan folytatódtak. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatásakor a magyar tartományban százötvenhét nővér szolgált, közülük hatvankettő élt missziós országokban. A Magyarországon maradt nővéreket szétkergették, csak néhányan kaptak sekrestyési vagy kórházakban ápolónői állást.
A rendszerváltozás idején már jóval kevesebb nővér élt, a rendi élet azonban újraindult. Voltak, akik a missziókból tértek haza, hogy segítsék az újrakezdést, de jöttek szerzetesnők külföldről – immár missziósként. Így van ez napjainkban is. A közösség magyarországi elöljárója a lengyel származású Marzena Dzikowska nővér, aki 1995 karácsonyán érkezett Ausztriából. Mindig mosolyog, mindig vidám, így beszél arról is, mi mindent tesznek a magyarországi egyházért, az itt élő emberekért, szegényekért, elesettekért, rászorulókért. Többféle imacsoportot fogadnak be, de foglalkoznak hajléktalanokkal, vakokkal és sérült gyerekekkel is. Az istenkeresésben, az Istenre való rátalálásban segítik az embereket. Azon fáradoznak, hogy viszonylag nagy házuk – amely alkalmas az emberek befogadására – igazi missziós, befogadó ház legyen. Vannak rendszeres vasárnapi miséik, melyeket közös agapék követnek. Hitoktatást tartanak gyerekeknek, de más ünnepekre is szívesen látnak mindenkit, így például Mikuláskor vagy farsang idején…
Állandó csoportokat fogadnak be, így például keddenként hajléktalanokat, akik imádkoznak, együtt esznek, beszélgetnek. Lelki támaszt a nővérek, anyagi segítséget a templom közösségéhez tartozó egyik vállalkozó ad. A hajléktalanok havonta egyszer közös szentmisén vesznek részt. Más közösségek számára is nyitott a nővérek háza. Szerdai napokon a Mária Légió találkozik náluk, de itt készülhetnek fel a gyerekek az elsőáldozásra is, akik ebben az esztendőben például húszan voltak. Havonta egyszer az Emmausz közösség lelki napjának adnak otthont, de rendszeresen találkoznak a Hermina úton a Schönstatti Családok is. Havonta kétszer koreaiak összejövetelét tartják, akik ezenkívül havonta egyszer közös szentmisén is részt vesznek. Mivel a nővérek közössége is nemzetközi, vonzzák a különböző nemzetek Magyarországon élő tagjait. Van, illetve már volt köztük koreai, pakisztáni, indiai, libanoni, francia és lengyel nővér is.
Három tagja a közösségnek a „világban” is dolgozik. Egyikőjük az irgalmas rend kórházában lelkigondozó, a másik ugyanott nővérként szolgál. A harmadik szerzetesnő lelkigondozást tanult egyetemen, s most ott fog tovább dolgozni is. Feladata lesz a lelkigondozói hálózat kialakítása. Emellett rendszeresen tart lelkigyakorlatokat.
A nővérek a szentségimádásból és a rendszeres zsolozsmázásból, az Úrral való találkozásból merítenek erőt ahhoz, hogy hivatásukat a ferences úton: alázatosan és szegényen, egyszerűen, békében és örömben valósítsák meg.
