Bár a magyar verbita misszió évfordulójához közeledünk, az est mégis színes, nemzetközi program volt, hiszen a rend karizmája, hogy az egész világon hirdesse Isten igéjét. Minden országban, ahol a társaság jelen van, nemzetközi szerzetesközösség működik. Hazánkban is dolgozik lengyel, indonéz, Fülöp-szigeteki, indiai, ghánai, kongói születésű verbita, ahogyan felvidéki és erdélyi is. E sokszínűség által arról tesznek tanúságot – nemcsak szavakkal, de a közösségi életükkel is –, hogy Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk, és a szeretetnek nem lehet akadálya a kulturális különbözőség.
Az est során a rend tagjai bemutatták a társaság magyarországi történetét: hogyan érkeztek meg 1916-ban a német verbiták Máriakéméndre, alapítottak missziósházat Budatétényben és Kőszegen, hogyan indultak el az első magyar missziósok Kínába, Chilébe és Argentínába, majd hogyan menekült át a határon több rendtag 1949-ben, hogy aztán évtizedekig a világ távoli pontjain szolgáljanak. 1994-ben pedig nemcsak az idegenben élő magyar verbitákat hívták haza, de jöttek külföldiek is, hogy együtt építsék újjá a magyar missziót.
A program második felében különböző nemzetiségű tánccsoportok léptek fel. Az indiai imatánc, a sárközi néptánc, a Fülöp-szigeteki dramatizált tánc, a cigány népzene, az indonéz mese és a nyugat-afrikai afrotánc szokatlan, mégis valódi összhangot alkotott. Freinademetz Szent József, aki az Isteni Ige Társasága első külföldre ment hithirdetője volt, azt mondta: a szeretet az egyetlen nyelv, melyet mindenki megért. A nemzetközi est után talán hozzátehetjük: a másik ilyen nyelv az ember lelkében megszólaló zene.
