Miért írom le mindezt? Mert ebben az állapotban, ebben a fájdalomban nyitom ki az Új Ember 2014. augusztus 10-i számát, s a következőt olvasom a Jegyzetlap Međugorjéból című cikkben: „A Križevac egyik stációjánál reformátusból katolikussá lett hitoktatónő elmélkedik, azt tanítva: ne bánjuk, ha valami elveszik az életünkből, a közelünkből, a kapcsolatainkból, mert Isten egy nagyobb jóval, teljesebb jelenléttel »kárpótolja « régen elsiratott hiányainkat.”
Hálát adok Istennek, hogy ilyen csodálatos módon szólt hozzám, hogy Međugorjében elhangzik egy tanúságtétel, melyet az egyik zarándok leír, és itthon, Budapesten olvasva jut el a szívem legmélyebb zugáig.
Horváth Judit
Budapest