Osztatlan portré

Hegyekre nézett csillagkör-derűvel,

hogy mindenki arca fénytükör legyen

Lelkével ekként sugározta arcát
annak, ki védte dalok örömével

Heliantuszt dajkált égteli kertje
Naponta köszönt a Virradatnak
Csupa-remények szolgáló szívében
egyszerű ágyások virágai voltak


Kérdeztem, hol születik a dallam,

mezők, fák szentélye lehet az ének
sokszázados fészke, mint madár-anyáé?

Ország a hely – mondta tárt mosollyal
s ott belül a templom oltár-szögletével

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.