Augusztus 17-én Haemi szentélyénél Ázsia főpásztoraival találkozik, délután pedig bemutatja a VI. ázsiai ifjúsági találkozó záró szentmiséjét.
Látogatása utolsó napján Ferenc pápa vallási vezetőkkel találkozik, majd szentmisét mutat be Korea békéjéért és a kiengesztelődésért a szöuli székesegyházban.
*
Koreában viszonylag fiatal a katolikus egyház. Az országba a XVII. században ért el a kereszténység híre a Kínában szolgáló misszionáriusok által írt könyvek révén. Értelmiségiek egy csoportja ugyan is a nyugati irodalmat tanulmányozta, hogy új eszméket találjanak, amelyekkel megváltoztathatják a koreai társadalmat. Papok nélkül kezdett fejlődni az egyház, amelyet az arisztokráciából és a művelt középosztályból származó emberek vezettek.
Az első koreai Kínában keresztelkedett meg 1784-ben: Ji Szeung Hun a Péter nevet kapta. Az első misszionárius pap 1836-ban érkezett az országba. A katolikus közösség súlyos üldözést szenvedett el 1839, 1846 és 1866 során, elsősorban azért, mert elutasították az ősök imádását, amelyet az állam mint a koreai kultúra fontos hagyományát írt elő. Több mint nyolcezer emberről tudunk, akiket a XIX. században megöltek a keresztényüldözés során. Közülük százhármat II. János Pál pápa szentté avatott 1984-ben. A papok és misszionáriusok mellett a vértanúk többsége laikus ember volt: nők és férfiak, családosok és egyedül állók, fiatalok és idősek.
A vallásszabadság csak 1886-ban köszöntött be. 1910-ben a belső feszültségektől terhes országot Japán bekebelezte, és harmincöt évig uralma alatt tartotta. A megszállás alatt a kereszténység a Japán-ellenesség szimbólumává vált. 1934-ben már több mint 168 ezer protestáns és 147 ezer katolikus élt Koreában.
A II. világháború alatt a nagyhatalmak megegyeztek, hogy az országot kettéosztják a harmincnyolcadik szélességi kör mentén – bár az eredeti elképzelés szerint csak ideiglenesen, és idővel egységes, önálló Koreát hoznak létre. 1945-ben az északi területre a Szovjetunió, a délire az Amerikai Egyesült Államok hadserege vonult be. Az ENSZ felhívására a déli országrészben 1948 májusában választásokat tartottak, majd augusztus 15-én kikiáltották a köztársaságot. Ugyanezen év szeptember 9-én alakult meg Kim Ir Szen irányításával a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság.
Délen a hetvenes és nyolcvanas években a katonai kormányzat idején a kereszténység ismét az elnyomás elleni küzdelem szimbóluma, ugyanakkor fóruma lett – a katolikus egyház és Stephen Kim bíboros voltak az ország politikai körülményeinek legélesebb bírálói.
2013-as adatok szerint Dél-Korea több mint 52 milliós lakosságának 10,4 százaléka katolikus, vagyis csaknem 5,5 millió ember. Az országban 1668 plébánia és 791 missziós központ működik, emellett 46 férfi és 119 női szerzetesrend van jelen. A dél-koreai az egyik leggyorsabban növekvő egyház Ázsiában. 2013-ban több mint 118 ezer embert kereszteltek meg. Az évi átlag 100 ezer körül mozog. A megkeresztelkedettek 73,3 százaléka felnőtt. A helyi egyházban két bíboros, harminchat püspök és 4865 pap szolgál, utóbbiak közül mindössze százhetvenen külföldiek. 2012 óta nyolc új női kongregáció kezdte meg működését az országban.
Amikor az országot 1945-ben kettéosztották, északon körülbelül ötvenötezer katolikus élt. A kommunista hatalom kezdettől fogva minden erejével szembeszállt az egyházzal. A hívőket megölték vagy letartóztatták, és fogolytáborokba zárták. Aki tehette, délre menekült. A népszerű keresztény nacionalista politikust, Cso Man Sziket Kim Ir Szen kivégeztette.
Csak becslések vannak arról, hogy ma hány katolikus élhet az országban – egyesek szerint körülbelül kétezer, mások szerint negyvenezer. A kormány 1988-ban létrehozta az egyházat felügyelő Észak-Koreai Katolikus Egyesületet. Az egyházmegyék határait nem változtatták meg 1945-ben, így lehetséges, hogy a szöuli érsekséghez tartoznak bizonyos észak-koreai területek is, ahogyan a Csuncsöni egyházmegyéhez is. Ezenkívül hivatalosan még két egyházmegye, illetve egy területi apátság van az országban, a Tokvon bencés apátság. Csupán egy működő (egyházmegyés) templomról tudunk, a fővárosban lévő Csang -csung-templomról, ahol vasárnaponként tartanak igeliturgiát.
Szalontai Anikó
