Talán azért is alakulhatott ki ilyen nemes küzdelem az egyházmegye kisebb-nagyobb települései között, mert a modern kori kommunikáció számos, jótékonynak mondható hatása mellett károsan is befolyásolhatja személyes kapcsolataink minőségét, közösségeink kialakulását és fejlődését. Az emberek lelkében megnőtt a személyes találkozások, a tapasztalatok közvetlen átadása, az élő emberi szó iránti igény.
Ezért is készültek a hívek fáradságot nem ismerve, nagy örömmel végzett munkával, hogy színes és gazdag programokkal várják az Ipoly, a Duna, a Tisza, a Tápió, a Galga és a Zagyva menti településekről érkező, lelkükben a táj szépségét őrző, a hit erejét hordozó zarándokokat az „Aggiornamento! Újuljatok meg lélekben!” mottóval megrendezett tizedik váci egyházmegyei találkozóra, a közel ezeréves múltra visszatekintő Dunavarsányba – mondta a város polgármestere, Bóna Zoltán. Különös aktualitást adott az eseménynek a közelmúltban szentté avatott két nagy pápa „közelsége”, hiszen a hívők a XXIII. János pápáról elnevezett plébánián imádkozhattak II. János Pál pápa vérereklyéje előtt. A találkozó rendezésében részt vett a plébániához tartozó három másik helység, Délegyháza, Majosháza és Áporka közössége is. A helyi gyülekezetek nemcsak a lakossággal, a civilszervezetekkel, az önkormányzattal, hanem egymással is példaértékűen együttműködnek az ökumené szellemében, a mindnyájunk javát szolgáló célok megvalósulása érdekében. „Külön büszkeséggel tölt el bennünket, hogy XXIII. János pápa szellemiségét, a kereszténység és az emberiség történetében betöltött példaértékű szerepét immár huszonkét éve hirdeti a helyi templom előtti téren egy róla mintázott bronzszobor, Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása” – hangsúlyozta a polgármester.
A találkozót megnyitó Varga Lajos segédpüspök köszöntő, és a vendéglátó polgármesterek üdvözlő szavai után a résztvevők egy csoportja elindult a kisvarsányi katolikus templomhoz, hogy részt vegyen a közösségi ház és a plébánia felszentelésének szertartásán. „Ez egy zarándoklat a zarándoklatban – mondja Varga Péter, a vecsési plébános, miközben az előviteli keresztet követve az új plébániaépület felé közeledünk. Ők egy népes csoporttal autóbusszal jöttek Dunavarsányba. „Minden évben arra törekszem, hogy az egyházmegyei találkozó zarándoklattá váljon számunkra. Ez az út egyúttal tapasztalatszerzés is, mert két év múlva mi is szeretnénk egy hasonló összejövetelt szervezni, több, az ittenihez hasonló, településen belüli zarándokúttal.”
A plébános mellett hatalmas hátizsákkal a vállán, kimért, egyenletes ritmusban lépked Révész Ferenc, akit „hivatásos zarándok” lévén már többen ismernek. Elmosolyodik e megszólítás hallatán. „Valóban, az első lengyelországi gyalogos zarándoklatom, 2001 óta már több hasonló úton részt vettem, főleg Csíksomlyóba, de nem tartom magam hivatásos zarándoknak. Viszont kétségkívül beleszerettem az »úton levés« szépségébe és lelki gazdagságába” – mondja. Mi kell ahhoz, hogy az ember elinduljon egy rövidebb vagy hosszabb útra? – kérdezem. Egy nadrág meg egy cipő – mondja gondolkodás nélkül. – No meg az elhatározás! Csak el kell indulni… S aztán még hozzáteszi: „Én ’58-as vagyok, de harmincnyolcnak érzem magam.” Elmeséli, hogy előző nap indult Vecsésről az irgalmasság óráján megtartott szentmise után. Hol országúton, hol a mezőkön át gyalogolt. Egyszer eltévedt, s több kilométeres kitérőre kényszerült, de végül megérkezett Dunavarsányba. Az éjszakát az erdőben, az úszóláp közelében fölvert sátrában töltötte. Miközben távolodik tőlem, arra gondolok, hogy akkor talán a nádirigó vagy a nádi tücsökmadár énekét is hallotta…
Egyenpólóba öltözött kisiskolások csoportjára figyelek föl. Tanáraik kíséretében, Hatvanból érkeztek a találkozóra. Mint Csujáné Rácz Erika tanárnő elmondja, az idei a harmadik alkalom, hogy részt vesznek az egyházmegyei találkozón. A negyvenkét alsó és felső tagozatos, „hitéletben jeleskedő” diák jutalomból utazhatott el Dunavarsányba, hogy átélje egy, a szűkebb környezeténél nagyobb közösséghez tartozás élményét, s ily módon is bővíthesse ismereteit az egyetértésben, szeretetben együtt lévő számtalan más közösség életéről.
„Örülök, hogy a legfiatalabbak is ellátogattak hozzánk – jegyzi meg Kiss R. Sándor plébános, amikor a hatvani tanulókat látja a templomhoz közeledni. – Megújuló egyházközség a miénk, s bízunk abban, hogy a dunavarsányiak, köztük a fiatalok lelki életét is megújítja együttlétünk, és olyanokat is megérint, akik még nem találják az egyházhoz vezető utat.” Mert, ahogy homíliájában a főpásztor hangsúlyozta, üzenete van annak, hogy ugyanaz a lélek itatja át a találkozó résztvevőit. Ebben a gyűlölet, az ellenségeskedés és az előítéletek terhe alatt szétszakadt világban a papok, a polgármesterek, az egyházközségi képviselők s a több mint kétezer hívő példát mutatott arra, hogy a sokféleség egységében hitelesen képviselik Krisztus evangéliumát, az evangélium örömét.
Fotó: Verőcei Gábor
