A szegénység és az alázat az evangélium középpontjában áll, teológiai és nem szociológiai értelemben – mondta a pápa. Az evangéliumot nem lehet megérteni a szegénység nélkül, ez utóbbit azonban természetesen meg kell különböztetni a pauperizmustól. „Úgy gondolom, Jézus azt akarja, hogy a püspökök »szolgák « legyenek, ne pedig »fejedelmek«.”
„Minden gazdasági rendszer középpontjában az embernek kell állnia. Ám mi a pénzt, a pénzistent állítottuk a középpontba. A gazdaságot az egyre többet birtokolni akarás mozgatja, és paradox módon ezzel a selejtezés kultúráját tápláljuk.” Manapság divat a fiatalok leselejtezése, a munkanélküliséggel tulajdonképpen kidobjuk őket. Rendkívül aggasztónak találom a munkanélküli fiatalok arányát, amely egyes országokban az ötven százalékot is meghaladja. Valakitől azt hallottam, hogy Európában hetvenötmillió főre becsülik a huszonöt év alatti munkanélküliek számát. Ez borzasztó! Kidobunk egy teljes nemzedéket annak érdekében, hogy fenntartsunk egy gazdasági rendszert, amely nem működik többé. Ez a gazdasági rendszer pedig a saját túlélése érdekében háborút folytat, ahogyan mindig is tették a nagyhatalmak. Ám mivel a harmadik világháborút nem lehet kirobbantani, ezért helyi háborúkat szítanak. Hogy mit jelent ez? Azt, hogy fegyvereket gyártanak és adnak el, hogy így hozzák egyensúlyba bálványimádó gazdaságaik mérlegét.”
A helyesen értett globalizáció – gazdagság. Olyan, akár egy poliéder, melynek minden pontja összetartozik, mégis minden egyes rész megőrzi a maga különlegességét, önazonosságát. A rosszul felfogott globalizáció ellenben megszünteti a különbözőségeket.
Arra a kérdésre, hogy azonosult-e már egyházfői szerepével, Ferenc pápa így válaszolt: „A plébánosi dimenzió felel meg leginkább a hivatásomnak. Az emberek szolgálata számomra belülről fakadó dolog. Például leoltom a lámpát, hogy ne költsünk túl sokat. Ez is olyasmi, amit egy plébános tesz. Ugyanakkor pápának is érzem magam. Nem kell plébános-pápát játszanom. Az éretlen dolog lenne.”
Az általa kezdeményezett és a jövőre is kiható változtatásokkal kapcsolatban így nyilatkozott: „Nem részesültem semmiféle megvilágosodásban, és nincs semmilyen egyéni tervem. Amit teszek, azzal azokat a megfontolásokat valósítom meg, amelyeket mi, bíborosok tettünk a széküresedés idején, a konklávé előtti általános kongregációs üléseken, amelyeken megvitattuk az egyházat érintő nehézségeket.” A nyolctagú bíborosi tanács általában két-három havonta ül össze. „Végrehajtjuk azokat a változtatásokat, amelyeket a bíborosok kérnek tőlünk. Nem kötelező ezt tennünk, de oktalanság volna nem hallgatni azokra, akik okosak.”
Ferenc pápa figyelmét felkeltette a fiatal politikusok egy közös jellemzője. „Egyfajta új zenével” beszélnek a nehézségekről. „Ez tetszik nekem, és reménnyel tölt el, mert a politika a szeretet megélésének egyik legmagasabb rendű formája. Miért? Mert a közjót szolgálja. Ha valaki, bár képes lenne rá, mégsem kötelezi el magát a közjó érdekében, az önzés. Ha pedig a politikát a saját érdekeinek szolgálatába állítja, az korrupció” – mondta a szentatya.
Arra a kérdésre, hogy miként szeretne megmaradni az utókor emlékezetében, azt válaszolta, hogy ezen még nem gondolkodott, de tetszik neki, ha úgy emlékeznek valakire: „»Derék ember volt, megtett minden tőle telhetőt, nem volt rossz ember.« Ennyivel megelégszem” – fogalmazott a vele készült interjúban Ferenc pápa.
