Utolsó szolgálati helye Vácott volt, ahol az egyházmegyei könyvtárosi teendők mellett a szociális otthonban élő szerzetes nővérek lelkigondozását is ellátta. Állapota folyamatosan romlott, rendszeresen kórházi kezeléseken esett át. Ekkor is igyekezett rendelkezésre állni, betegtársainak lelki támaszt, megerősítést nyújtani. Súlyos betegen került haza Héhalomba, ahol édesanyánk és bátyám ápolták. Innen indult el utolsó nagy útjára, Lourdes-ba, a Szűzanyához, ahova mindig is vágyott. Szeretett volna még élni, meggyógyulni.
A betegeket kísérő nővér leveléből idézek: „Este tíz felé kijelentette, hogy sokkal jobban van. Nem akar aludni, mert még sokat kell imádkoznia. Felsorolta, kikért: hozzátartozóiért, paptestvéreiért, hazájáért. Csakugyan hozzáfogott félhangon, hol magyarul, hol németül, hol latinul. Egy betegtársa megjegyezte: imádkozzék majd másnap a grottánál. Azt felelte: nem várhat, okvetlenül még ma éjszaka kell imádkoznia.”
1976. május 9-én, vasárnap reggel a Jóisten magához szólította.
A Szűzanya csodálatos földi megjelenésének helyén pihenhet, ahol zarándokok, papok bizonyára fölkeresik sírját a De Langelle temetőben (Cimetière de Langelle), a tizenhármas parcellában.
Gutai Ferencné,
Jászdózsa
