Ez a léttér nem valami kozmikus hely a világmindenségen belül, hanem maga a végső, tökéletes isteni élet. Ebben él a feltámadt ember Jézus a mennybemeneteltől fogva mindörökké. A Biblia ezt képletes módon úgy fejezi ki, hogy Jézus „az Isten jobbján ül” (Kol 3,1; Zsid 10,12), „az Isten jobbján van” (Róm 8,34; 1Pét 3,22), „az Isten jobbja felől foglal helyet” (ApCsel 2,34; Zsid 1,13), és Isten Krisztust „a jobbjára állította a mennyekben” (Ef 1,20). Persze a „mennyekben” nincsenek egymás mellett álló „székek”: amikor a Hiszekegyben megvalljuk, hogy Jézus Krisztus „ott ül a mindenható Atyaisten jobbján”, ezzel azt fejezzük ki, hogy a feltámadt Jézus Krisztus az Atyaisten dicsőségével egyenlő végtelen dicsőségben uralkodik a mindenség fölött.
A „mennyek”, ahol Jézus az Atya jobbján ül, fizikailag nincs távol semmilyen kozmikus vagy földrajzi helytől. Ezért a feltámadt Jézus képes valóban jelen lenni ott, ahol megígérte, hogy jelen lesz. Ezt emeli ki Máté evangéliuma, amely szerint Jézus, közvetlenül mennybemenetele előtt, megígéri az apostoloknak, hogy velük lesz „mindennap a világ végéig”. Jézusnak e jelenléte különleges módon valósul meg az Eucharisztiában. De nemcsak itt van jelen a feltámadt Úr, hanem, ahogy a II. vatikáni zsinat mondja, „jelen van a szentmiseáldozatban a szolgáló pap személyében, jelen van erejével a szentségekben, mert amikor valaki keresztel, maga Krisztus keresztel, jelen van igéjében, mert Ő maga beszél, amikor az egyházban a Szentírást olvassák, és jelen van, amikor az egyház imádkozik, mert megígérte: »Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük«” (Mt 18,20). Jézus mennybemenetele tehát nem azt jelenti, hogy Jézus messze eltávolodott tőlünk, hanem éppen ellenkezőleg azt, hogy közel került hozzánk, hiszen ő maga mondta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne” (Jn 6,56). „Bennünk marad” tehát a feltámadt Krisztus, nem öt vagy tíz percre, hanem tartósan, örökké. Csak mi, akik őt magunkhoz vettük, ne akadályozzuk meg a jelenlétét, hanem maradjunk meg mindvégig szeretetében.
