A jelenetet a hívek közül csak egy különös aszkéta, Bizánci Eszelős András látta. Őt felfelé mutató kézzel jelenítik meg az ikonokon. Bár a történet bizánci eredetű, ábrázolásai elsősorban orosz földön terjedtek el. Legkorábbi ábrázolása a szuzdáli Istenszülő Születése-templom nyugati bronzkapuján látható. A kifejlett ikonográfiai típusokon Romanosz Melodosz alakját is ábrázolják. Ennek egyrészt az az oka, hogy ünnepe egybeesik az Istenszülő oltalma ünneppel, másrészt az, hogy az Istenszülő-himnusz neves előadója volt. (Érdekességként megemlítjük, hogy a késői variánsokon az ikonfestés idejének kortárs uralkodói is megjelentek, ezért például a Magyar Nemzeti Galéria 1781-es, Hunykócról származó ikonján Mária Terézia és II. József is látható.) Az ikonmúzeumnak a sok simogatástól és csókolástól finoman kopott fémikonján, középen jól látható Romanosz Melodosz és mellette a felfelé mutató Eszelős András. Balra fent az Istenszülő áll, kezében a kendővel. A rézötvözetből készült orosz ikon a XIX. század második feléből származik.
