Legendája szerint szépsége miatt apja egy toronyba záratta, hogy senki se ismerkedhessen meg vele. Borbála Órigenész hatására hamarosan kereszténnyé lett. A toronyba (vagy a toronyhoz tartozó fürdőházba) a Szentháromságra való utalásként egy harmadik ablakot vágatott. Ezért pogány apja meg akarta ölni, ám sikerült elmenekülnie. Amikor végül is elfogták, égő fáklyákkal megkínozták, majd apja karddal lefejezte. A gonosztevő apát hamarosan villám sújtotta halálra. Borbála elhunyta előtt azért imádkozott, hogy aki Krisztusnak és mártírjainak szenvedéseiről megemlékezik, kegyelmet találjon.
Borbála attribútumai közül fontos a torony, ahová bezárták, a három ablak és a kehely, amely már a Karoling-kor óta szerepel az Eucharisztia szimbólumaként. (Ebben az esetben a kehely arra utal, hogy Borbálát a hirtelen és készületlen halál elleni oltalmazónak tekintik, ami apja hirtelen halállal való bűnhődésével függ össze.) Érdemes felfigyelnünk a koronára is, amelynek ábrázolása főleg az ortodox művészetben gyakori, mert az ortodoxiában fejedelmi leánynak tekintették. Borbála kezében, miként a mártírok általában, legtöbbször kibontott írástekercset tart.
A kiállítás ikonján írástekercs helyett könyvet látunk nála. Bal kezében a kardot tartja, amellyel lefejezték. A fémikonok köréhez ez a kis remekmű csak áttételesen kapcsolódik. Sárgaréz kerete és zománcfestése köti hozzájuk, de itt porcelánra festettek. Hátlapján a következő ószláv felirat olvasható: Nagyvértanú Szent Varvara (Borbála) ikonja. Ezt a kisméretű, XIX. századi alkotást nyakban hordták.
