Most, az I. világháború kezdetének századik évfordulóján még megindítóbb az emlék, de nem is kell évforduló ahhoz, hogy a hősökre emlékezzünk. Akár az első, akár a második világégésben lelték halálukat. A tisztelet, az emlékek ébren tartása s generációkról generációkra való átadása azonban nemcsak a családokban fontos, hanem a társadalomnak is kötelessége a közös főhajtás, a méltó emlékezés. Ezt tartja szem előtt a kaposvári Mártírok és Hősök Közalapítvány is, amely számos programjával őrködik az emlékezet felett. Itt, a Mindszenty hercegprímásról elnevezett s a közelmúltban felújított templomtéren – ahol a Kling József szobrászművész által készített, égbe törő obeliszk tövében mindig van friss virág a hősök emlékére –, de más helyszíneken is. Agg József prépost – aki a város legszebb templomának tartja az épületet – rendre misét mutat be a mártírokért, és a doni áldozatok emlékére szervezett futás is innen indult.
A neoromán jellegű, egyszerű külsejű, latin kereszt alaprajzú templomba lépve nemcsak az impozáns méretek ejtenek rabul, hanem a falakon végigfutó márványtáblák, amelyeken több mint ezeregyszáz katona, munkaszolgálatos és polgári áldozat neve olvasható – így is ráirányítva a figyelmet az I. és a II. világháború somogyi veszteségeire. Néhány hete új név került a márványtáblára: Mayer Jánosé. Azé az erdélyi származású katonáé, akit sebesültként a kaposvári kórházba szállítottak, és a liftaknába esve hunyt el, s akinek sírját a Keleti temetőben közösen kutatta fel Puskás Béla és a Sopronban élő unoka.
Az alapítvány tulajdonképpen 2001-ben teljesítette be a korábbi akaratot, hiszen Boldizsár József Zoltán kanonok, a Jézus Szíve-templom plébánosa már 1932-ben felvetette, hogy véssék a falakra a hősök nevét, és Isten házát ezentúl Hősök templomának nevezzék.
Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatójának vaskos kötetéből, a Temetők üzenetéből tudtam meg: a szomszédban álló cukorgyár egykori igazgatója, Kladnigg Alajos 1925-ben kezdeményezte, hogy a munkások részére a kultúrházon kívül egy templom is épüljön. Az alapkő letételénél jelen volt Rott Nándor veszprémi püspök, s az építkezés „motorja” a már említett Boldizsár atya volt, akit sokan csak „lukas talpú papnak” hívtak, ugyanis fáradhatatlanul talpalt azért, hogy méltó hajlék épüljön hívei számára. A városvezetés jelentős összeggel támogatta az építkezést, de a hívek és egyházi személyek sora is bőkezűen adakozott, s így a Petrovácz Gyula budapesti építész tervei alapján készült, negyvenkét méter hosszú, tizenkét és fél méter széles épületet már 1927. június 19-én felszentelhették. Tornyában négy harang található. Az egyiket felirata szerint „a magyar katonák vitézségének megörökítésére a kaposvári helyőrség és a Somogy megyei vitézek ajándékozták” a templomnak.
Két évtized múltán megváltozott a templombelső: Gebauer Ernő pécsi festőművész freskókkal díszítette a falakat. A meglehetősen gazdag díszítés mellett az adományozók nevével feliratozott festett üvegablakokon is sokáig időzik a szemünk. A szentély ablakai a hét szentség jelképeit ábrázolják, a templomhajó és a kápolnák ablakain szentek tűnnek fel.
A főoltár sárgásfehér és szürke márványból készült, a hat-hat oszlopon nyugvó szószék és a keresztkút anyaga viszont vörös márvány. A templom műlakatosmunkáit Győrfy Gyula, Fiuméből Kaposvárra települt mester készítette, mesterien. A főhajó míves csillára is igazi lakatosremek. A műemléki védelem alatt álló templomnak idén adományozott Örökségünk – Somogyország Kincse kitüntető címet Somogy megye közgyűlése.
A főoltár alatt elhelyezett okmányban az olvasható, hogy „a sorscsapások kemény súlya alatt megsanyargatott lelkek Isten után való erős vágyódásából, a nagy Magyarország feltámadásának reményében” épült a templom, melynek alapító okirata így végződik: „Hirdesse ez új Istenháza az Úr dicsőségét, vitéz katonáink hősies önfeláldozását, Kaposvár város közönségének megértő bőkezű áldozatkészségét. Legyen egyúttal példakép az utódok számára, miként járjanak apáik nyomdokain ínséges időkben.”
Fotó: Kovács Tibor
