A bécsi Die Furche egyik számában úgy fogalmaz, hogy Rahner szándéka szerint mindig is lelkipásztor volt, tudományos, spirituális és egyházpolitikai írásaival egyaránt. Mégis sokan „érthetetlennek”, „nagyon nehéznek” tartották tudományos teológiai műveit, miközben spirituális és egyházpolitikai műveiért a mai napig lelkesednek. A nehézséget talán az okozza, hogy Rahner mindig új módon igyekezett kifejezni a teológia igazságait. Érthetetlenségének oka lehet az is, ha valaki nem mélyül el tanulmányozásában, csak kiragadott bekezdésekből, egyes mondataiból akar képet alkotni róla.
Battlognak igaza van abban, hogy Rahner ideje még csak most jön el. Hiszen a II. vatikáni zsinat szellemisége is csak most érik be, ötven évvel a zsinati tanácskozás után. Rahner pedig ennek volt előfutára, teológusa. Négyezer írása jelent meg életében.
1904-ben született Freiburg im Breisgauban.1922-ben lépett a jezsuita rendbe. Innsbruckban tanított 1964-ig, amikor Romano Guardini utóda lett Münchenben, a keresztény világnézet és vallásfilozófia tanszéken. Itt 1967-ig működött, majd Münsterben tanított. Innsbruckban halt meg 1984-ben.
Időskorában hallása sokat romlott. Belső hallása azonban mindig élesebbé vált.
