Don Giussani emlékeztet rá, hogy a caritas a görög kharisz szó származéka, amely ingyenességet, önzetlenséget jelent. A caritas-szeretet tehát a szeretet kifejeződésének legfelső fokát jelenti, ingyenes, hiányzik belőle minden számítás, minden elvárás az ellentételezés vagy viszonzás iránt. Ez a fajta szeretet „teljesen híjával van az értelem számára felfogható, megmagyarázható »okok«-nak. A szeretet azt jelenti, hogy nincsenek okok, vagyis nincsen megtérülés, nincsen számítás, elváráshoz arányosított cselekedet… a szeretet nem vár nyereséget.” A szerző elemzi az áldozat szó jelentését is, hangsúlyozva, hogy sokáig felfoghatatlan és visszataszító volt, de van egy pont, amelytől kezdve az áldozat elkezdett érdekessé válni, mert az ember érdekére, életének végcéljára vonatkozott. Jézus Krisztus kereszthalálát követően az áldozat hatalmasra nőtt, „amikor Krisztus meghalt a kereszten azért, hogy az emberek megmenekülhessenek a haláltól, a dolgok megmenekülhessenek a romlástól, attól, hogy sok kis nyüzsgő féreggé váljanak”. A könyv szerzője nem ringat senkit sem hamis illúziókba, egyértelműen leszögezi: ha igazat szólunk az életről, akkor abban benne kell lennie az élet fájdalmainak is, nem lehet úgy válaszolni az életre, hogy fájdalmak és sebek nélkülinek képzeljük el. Az áldozatokkal szemben pedig az egyetlen erőtartalékunk az lehet, ha úgy fogjuk fel, „mint a keresztre feszített, a világért meghaló Krisztus részét”.
(Luigi Giussani: Lehet így élni? Szent István Társulat, 2009)
