A legkorábbi, igazán tavaszi ünnep Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, március 25-e. Jézus fogantatására emlékezünk ekkor, arra a rendkívül szilárd hitről és Isten iránti bizalomról tanúskodó pillanatra, amikor Mária igent mondott, amikor az ő szájából is elhangzott: „Legyen meg a Te akaratod.” A karácsonyt kilenc hónappal megelőző ünnep alkalmat ad arra, hogy végiggondoljuk, vajon mi képesek vagyunk-e ilyen gyermeki bizalommal tekinteni az Úrra, elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy az isteni gondviselésre hagyatkozzunk. Az egyház már 624-től ünnepli Gyümölcsoltó Boldogasszonyt – az elnevezés a magyar nyelvben onnan ered, hogy ez idő tájt végzik a fák oltását. Ehhez kapcsolódó hiedelmekre szép számmal találunk példát a magyar néphagyományban.
Göcsejben úgy tartották, hogy amely fát ezen a napon oltanak, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik belőle. Aki ilyen fát levág, az megvakul, halála után pedig elkárhozik. Az ünnep magyarázatából fakad az a hiedelem, hogy az az asszony, aki Gyümölcsoltó Boldogasszony napján érintkezik a férjével, biztosan teherbe esik. Ferences népies hagyomány, hogy aki Gyümölcsoltó Boldogasszony napján ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóra való kívánsága. A kiszomboriak ezen a napon gyümölcsfáikról lemetszett gallyacskákat tüzelnek el, mert úgy vélik, ezzel megakadályozzák a termés elférgesedését. A méhészek ilyenkor a röplyukak hoz is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek. Néhány településen a gazda e napon kitárja az istálló ajtaját, mintegy meghívja a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint azok felérnek egy tűz elleni biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy elérkezett a tavaszi munkák ideje.
