Meszlényi Zoltán szívvel-lélekkel fordult a „kicsinyeknek látszó” ügyek felé is; tudta, hogy Isten mértékével más a nagy és más a csekély, mint az ember megítélése szerint. A gyöngéket, ártatlanokat és kiszolgáltatottakat védelmezve-támogatva gondoskodott – Ferenc pápa szavaival élve – „a periférián és a periférián túl élőkről”. A hétköznapi helytállást példázza Meszlényi Zoltán élete, aki egy 1945-ös budapesti bérmálási beszédében úgy fogalmazott: keresztény hivatásunk, hogy „sziklaszilárd gyermekekként teljesítsük Krisztus parancsát”. A szertartást záró áldás előtt Erdő Péter utalt arra, hogy Dél-Budán rövidesen befejeződik a Boldog Meszlényi Zoltán nevét viselő templom építése.
–z–