Nem mindegy azonban, hogy mivé, milyenné. Bár tartok az intellektuális sztároktól, akik időről időre feltűnnek az Egyesült Államok reklámpiacán, most mégis szeretném megszólaltatni Vittorio Hösle professzort, az indianai South Bend Notre Dame egyetemének olasz–német származású filozófiatanárát, aki legutóbb meggyőzően igyekezett cáfolni az ismert tételt, mely szerint a szekularizáció (elvi-lágiasodás) és a vallási élet bizonyos mértékű magánjellegűvé válása kárára van az egyházi közösségeknek. Igaz – mondja Hösle –, hogy a vallásosság hagyományos formái kárt szenvednek, ugyanakkor nagy alkotóerők szabadulhatnak fel a vallásos emberek részéről.
Ebben rejlik az úgynevezett zsinati megújulás szelleme. A világi hívők egyházi szerepének felértékelődése, a hit missziós küldetése, a keresztények magukra és Istenre találásának új fordulata. Mindig alakuló vallásos magatartásunk.
Vittorio Hösle felfogása szerint a szekularizáció egyenesen új lehetőséget nyit a vallásos hit számára.
