A magyarországi ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizesterület-típusát magukban foglalják: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztárolókat.
A nemzetközi jelentőségűvé nyilvánítás feltételei közül az egyik a vízimadárfajok vagy -alfajok egy populációjának egyszázalékos értéket elérő állományát veszi alapul. Hazai ramsari területeinken a következő fajok világ- vagy európai populációjának egy százaléka (vagy sok esetben ezt az értéket meghaladó aránya) fordul elő: nagy kócsag (például Hortobágy); vetési lúd (Balaton, Tatai-tavak); nyári lúd (Rétszilasi-halastavak); nagy lilik (Velencei Madárrezervátum); tőkés réce (Biharugrai-halastavak); dankasirály(Hortobágy); daru (Bodrogzug); füstös cankó (Biharugrai-halastavak); pajzsos cankó (Hortobágy); nagy goda (kardoskúti Fehér-tó).
A vizes élőhelyek védelme és a mezőgazdasági vízigények kielégítése között feszültség alakulhat ki, de az együttműködés ezen a területen is lehetséges. Világviszonylatban átlagosan a teljes felszíni és felszín alatti vízkivételek hetven százaléka mezőgazdasági célú, ennek negyven százaléka a felszín alatti rétegekből származik. A mezőgazdaság vízigénye világátlagban húszszázalékos, a többi a természetre bízható (csapadék). Magyarországon a technikailag öntözhető terület öt-hatezer hektár, azaz nagyjából a mezőgazdasági területeink tíz százaléka, de manapság ennek csupán a tizenkét-tizenöt százalékát használjuk ki, részben a hálózat elavultsága, részben a magas vízárak miatt. Az idei világnapi üzenet lényege az „együttműködés”, amely összeköti a hazai agrár- és természetvédő szakembereket is. A kutatók szerint a magyarországi ramsari területeken a legfontosabb veszélyeztető tényezők közé sorolhatók a vízellátási problémák, a tömegturizmus, valamint az invazív fajok gyors terjedése. Ugyanakkor például a halastavak esetében a veszélyeztető tényezők számának csökkenését figyelhetjük meg.
Védett vizes élőhelyeink otthont adnak a védelem alá eső fajok egyedeinek. Az általános védelemnek köszönhetően ezeken a területeken nő az állományuk. Ezek a kis élőhelyszigetek a Föld apró „Noé bárkáiként” őrzik meg a jövőnek az eltűnőben lévő helyi, színes növénytársulásokat, a legkülönbözőbb állatfajokat, a rovaroktól egészen a madarakig. Legalább ezeken a területeken így biztosan fennmaradhat a biológiai sokféleség, a teremtett világ lényeges és feltétlenül védendő tulajdonsága.
Fotó: Bécsy László