– Milyen veszély fenyegeti leginkább a fiatalokat az internethasználat során?
– Az egyik fő veszély, hogy a fiatalok azt gondolják, ismerik a felületet, amelyet használnak. Ezért nagyon gondatlanul bánnak a saját adataikkal. Szinte minden személyes adatot megadnak az interneten, korlátlanul, minden óvatosság nélkül. Ez összefüggésben van azzal, hogy – különösen a tizenegy és tizennyolc év közötti korosztály – ezeken a közösségi oldalakon éli a mindennapi életét. Nem számítanak arra, hogy a barátnőnek, rokonnak szánt tartalmak megosztásával tulajdonképpen a kirakatba teszik magukat. Nem gondolnak arra, hogy fotóik felhasználásával mémek (gúnyosan eltorzított képek) születhetnek, hogy mások rájuk nézve negatív tartalmakat tudnak előállítani. Az sem biztos, hogy ami jó ötletnek tűnik egy bulin, az egy-két év múlva is az lesz még, amikor munkakeresés során egy HR-es megnézi a Facebook-profiljukat.
Amikor a minisztérium elindította a gyermekbarát igazságszolgáltatás programot, már akkor azt mutatták a statisztikai adatok, hogy a gyermekhalálozás legfőbb oka az elhanyagoltság, az, hogy a felnőttek nem megfelelően figyeltek oda a gyermekre. Úgy kerülnek a fiatalkorúak veszélyhelyzetbe – és ez az internet esetében különösen így van –, hogy a szülő azt hiszi, biztonságban van a gyereke. Ha a fiatal nem kapja meg a megfelelő figyelmet, megbecsülést, akkor ezt pótolni fogja valahonnan. Ezért esnek könnyen abba a hibába, hogy egyre jobban kitárulkoznak annak, akitől a világhálón megkapják mindezt. Nem foglalkoznak azzal, hogy nem tudják, ki rejtőzik egy-egy internetes becenév mögött. Az arctalan, névtelen, rosszindulatú felhasználó pedig könnyen visszaélhet ezzel a bizalommal.
A másik veszély – amely most egyre jobban terjed, nemcsak nálunk, hanem külföldön is –, hogy a fiatalok egymást cikizik a világhálón. Már nem az osztályteremben történő kirekesztés a legfőbb gond. Mivel az interneten élik az életüket, ezért nagyon komoly problémát jelent, amikor ebből a közösségi térből közösítik ki a fiatalt. A gúnyos megjegyzések, a szekálás akár odáig is fajulhat, hogy áldozata végső kétségbeesésében öngyilkosságba menekül. Ez elől még elköltözni sem lehet. Ez a veszély nálunk is fennáll, és sajnos a jogi szabályozása még nem megoldott.
– Milyen céllal indították el a programot, és milyen elemekből áll?
– A legfőbb szándékunk, hogy a fiatalok ismerjék meg, amit naponta használnak, tudjanak meg mindent a hátulütőiről, és nézzenek szembe azzal, hogy senki sincs védelem alatt. Azt is át kell gondolniuk, hogy egy fotónak vagy egy posztnak, amelyet eredetileg viccnek szántak, nem lehet-e végül beláthatatlan következménye.
Kezdetben az ország több mint harminc középiskolájában terveztük végigvinni a programot, ami közel négyezer gyereket jelent. Az elmúlt napokban azonban több oktatási intézmény is megkeresett minket azzal, hogy menjünk el hozzájuk is. Így a tervezett középiskolákon felül több más intézményben is folytatódni fog a program. Egy, három jogász fiatalember által moderált, interaktív előadásról van szó. Az előadó kivetítő segítségével egy közösségi portál oldalát jeleníti meg. Először elmondja a szükséges tudnivalókat, majd gyorsinterjúkkal a fiatalokat is bevonják a rendhagyó tanórába. Így mutatják be azokat a veszélyeket, melyek elsősorban az adatvédelmet és a személyiségi jogokat érintik. Jellemző, hogy bár a fiataloknak az óra közben bármikor lehetőségük van arra, hogy személyesen tegyék fel kérdéseiket az előadóknak, ők mégis inkább a telefonjuk segítségével, a programhoz kapcsolódó internetes felületet használva kérdeznek. Az első alkalmak azt bizonyítják, hogy érdeklik őket ezek a problémák. Meglepődnek például azon, hogy a Facebook európai központja Írországban van, vagy azon, hogy a Facebook legfeljebb száz dollár kártérítést ítél meg, bármilyen sérelem is ér valakit.
– A fiatalok internethasználata során mindig kiderül, hogy a szülők és a pedagógusok sem ismerik a világhálót…
– Sajnos tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a fiatalok ebben a kérdésben nem tartják partnernek a felnőtteket. Sok szülő elcsodálkozna, ha megtudná, mivel is foglalkozik a gyermeke a világhálón. Ő csak azt érzékeli, hogy a gyerek otthon van, látszólag biztonságban. Magyarországon csupán a szülők hét százaléka gondolja úgy, hogy az internet bármiféle veszélyt jelenthet. Éppen ezért folyik jelenleg a pedagógus-továbbképzésben az elektronikus tananyag előkészítése az Országos Felnőttképzési Intézet segítségével. Ennek egyik fő pillére lesz a közösségi média ismerete, akkreditált képzésben. Reményeink szerint ez szeptemberben megvalósulhat. Tavasszal pedig a szülőknek szeretnénk egy olyan programot indítani, amely ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkozik.
A második gyermekbarát törvénycsomagunknak az egyik alapja az internetes szabályozás. Olyan szűrőszoftverek kötelező alkalmazását írja elő a törvény, amelyek ingyenesen jutnának el a közoktatási intézményekbe, a háztartásokba. Ezek nem engedik, hogy bizonyos tartalmak megjelenjenek a fiatalok által használt számítógépeken. Mindezt a szolgáltatónak ingyen kell a felhasználók rendelkezésére bocsátania.
– Mit várnak a programtól? Mikor érzik úgy, hogy sikeres volt?
– Jelenleg a figyelemfelkeltés szakaszában vagyunk, amikor a téma pontos megvitatása a legfontosabb. Azért össztársadalmi kérdés ez, mert a külföldi szervereken történő adatnyilvántartás miatt a magyar jogszabályok alapján nem tudunk minden esetben fellépni. Van olyan törekvés, hogy egységesítenék az európai adatvédelmi rendszert, ám mi ezt nem szeretnénk, mert a magyar jogszabályok szigorúbbak. A Facebookon elméletileg tizenhárom évesen vagy afelett lehet regisztrálni, s ezzel a regisztrálók hozzájárulnak adataik, fotóik szabad felhasználásához. Magyarországon azonban a tizenhárom éves gyerek még jogilag cselekvőképtelen, saját adatainak felhasználásához tizenhat éves kora alatt nem is járulhat hozzá. Reményeim szerint a nemcsak a fiataloknak, hanem ezt kiegészítve a szülőknek és a pedagógusoknak szánt programokkal meg tudunk alapozni egy olyan társadalmi szemléletváltást, amely nem az internet rossz oldalairól, hanem ésszerű és tudatos használatáról szól. Az internet fontos és hasznos, de célunk, hogy erősítsük a „Ne netezz, beszélgess!” szemléletet. Azt szeretnénk, ha előtérbe kerülne az emberi szó, ha ismét számítana az a kommunikáció, amelynek során egymás szemébe nézve beszélgetünk, ahol szemtől szemben tudjuk megvitatni a problémáinkat is.
Internet a számok tükrében
Az internetes forgalom nagyságáról az átlagos felhasználónak legfeljebb sejtései lehetnek, pedig óriási mennyiségű adat kerül a világhálóra. Egy nap alatt annyi adatot töltenek le szerte a világon, amennyi csak 168 millió DVD-n férne el. Naponta 172 millióan nézik meg a Facebook-profiljukat, ami azt jelenti, hogy 4,7 milliárd percet töltenek a Facebookon. Erre a közösségi hálóra naponta 250 millió fotót töltenek fel. Ha ezeket kinyomtatnánk, nyolcvan Eiffel-torony magasságával érne fel. Beszédes adat az is, hogy egy évben több iPhone-t adnak el, mint amennyi gyerek születik. A fiatalok internetezési szokásai is megdöbbentőek. A gyerekek 46 százaléka mindennap netezik, a felső tagozatosoknál ez az arány már 66 százalék. A közösségi oldalakat a hét–tíz évesek közel fele, a tizenegy–tizennégy évesek több mint háromnegyede látogatja. Tíz és fél éves kortól már minden gyerek önállóan használja az internetet, és kétharmaduknál nincs semmilyen szabály az otthoni netezésre vonatkozóan. A fiatalok fele sohasem beszélget a szüleivel arról, hogy mire használja az internetet. Tanáraikat még kevésbé avatják be: tízből hét gyermek velük sem beszél a témáról. Majdnem minden harmadik gyereket legalább egyszer zaklatták már kortársai a neten. Erről mindössze tíz százalékuk számolt be a szüleinek.
