Katolikus keresztény szemléletünk sokat gazdagodhat a teológiai és hétköznapi emberi, világi problémák egységben látásával. A teremtett világ védelme, a környezetvédelem szempontjait csak mára tettük igazán magunkévá, a világ békéjének kérdéseiről pedig szeretünk inkább elvontabb teológiai gondolatokba menekülni a konkrét veszélyek elleni küzdelem helyett.
Puszanban felmerült az az alapvető kérdés is: van-e reális esély arra, hogy meghatározó előrelépés történjen a keresztény egység felé? A világtanács Hit és egyházszervezet bizottságának dokumentuma alapján a nagygyűlés legfontosabb teológiai dokumentuma az egyház missziói lényege felől fogalmazta meg az egység látomását, valamint a keresztény egyházak hivatását arra, hogy Isten országának jeleként mozdítsák elő a világban az igazságosság és a megbékélés feltételeit. A folyamat nem is lehet gyors – állapították meg. De miért érzi sok hívő keresztény – katolikus részről is –, hogy egyfajta „ökumenikus tél” köszöntött ránk?
Mindenesetre az ortodox és a protestáns szemlélet, pontosabban az európai és az észak-amerikai felfogás, valamint az ősi keresztény hagyományokhoz ragaszkodó ortodox, az afrikai és az ázsiai felfogás különbözősége Puszanban is megmutatkozott. A világtanács belső vitáját természetesen ezúttal sem oldhatták meg.
Hilarion volokalamszki metropolita, a moszkvai patriarchátus külügyi hivatalának vezetője felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy nemcsak a múlt vitái és szakadásai jelentenek kihívást a kereszténységben, hanem bizonyos új jelenségek is. Egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a keresztény világ” vége fenyeget, amelyben a vallásokat és egyházakat kiszorítják a közéletből, és az alapvető erkölcsi értékeket is megkérdőjelezik. A harcos szekularizmus többek között a házasság hagyományos rendjét és a keresztény családmodellt is fenyegeti, amikor a homoszexuális kapcsolatokat a házasság szintjére emeli, és gyermekek örökbefogadását is lehetővé teszi számukra. Az egyháznak – a diszkriminációt ugyan szigorúan elítélve – ki kell állnia a házasság szentsége mellett.
A hosszas vita után elfogadott záróüzenetben a tagegyházak képviselői „Isten vándorló népeként újból elkötelezték magukat a közös tanúságtételre és az összefogásra a teremtett világért és a békéért végzett szolgálatban.” A dokumentum felhívja az egyházakat arra is: „Amikor sötétségben és a halál árnyékában járunk, szenvedünk vagy üldöztetés ér minket, fedezzük fel, hogy a feltámadt Úrnak milyen drága ajándéka is a reménység!”
