A televíziózás történetében egy másik magyar, Mihály Dénes (1894–1953) is jelentős szerepet játszott. Már gimnazista korában foglalkoztatta a távolba látás kérdése, s ennek kutatása egész életét végigkísérte. Ő találta fel a hangosfilmet is.
Néhány évvel később megjelentek a színes televíziók, majd 1940-ben megkezdte működését az első tévélánc. Több országban már az 1930-as években elindult a televíziós műsorközvetítés, nálunk hatvan éve, 1954. január 20-án sugározta a Magyar Televízió az első kísérleti adást.
A boltokban ekkoriban egy 14 × 18 centiméteres képméretű Orion készülék volt kapható, de az első, szériagyártásra szánt tévékészülékek csak 1956 tavaszától kerültek kereskedelmi forgalomba. Mindössze egyetlen helyen, a Ravill Kereskedelmi Vállalat Lenin körúti üzletében vásárolhatta meg ötezer-ötszáz forintért, akinek volt rá pénze. (Az idősebbek emlékezhetnek, hogy az ötvenes évek közepén a jobban fizetett szakmákban ötszázötven-hatszázötven forintot kerestek havonta a dolgozók.)
Mostanában a tudósok már a háromdimenziós készülékek kifejlesztésén munkálkodnak, és megjelentek az okostévék (smart tv-k) is, amelyek nem keverendők össze az internet tévével. Ezek a készülékek számítógép közbeiktatása nélkül is képesek internetes tartalmak megjelenítésére. Egyre inkább fejlődik tehát a technika, a gyerekek szinte minden szabad idejüket valamilyen elektronikus szerkezet társaságában töltik. Tévéznek, interneteznek, különféle közösségi oldalakon üzengetnek egymásnak. De vajon szemtől szemben tudnak-e még beszélgetni?
