„Régi pesti vicc: – Tulajdonképpen miért van a család? – Hát, hogy olyan problémákat oldjon meg, amelyek egyébként fel sem merülnének…” – kezdi Hézser Gábor. Szerinte az „elegendően jól működő család” kisebb-nagyobb nehézségekkel ugyan, de egészen jól meg tud birkózni ezekkel a gondokkal. A magyar származású, 1948-ban Amerikába emigrált Böszörményi-Nagy Iván, a családterápia egyik alapítója használta ezt a kifejezést, nehogy irreális és túlságosan nagy elvárásokkal stresszelje magát valaki a családot illetően. Túlfeszített élethelyzeteink megnehezítik a családok mindennapjait, és nem titok, a hívőkét is. Így nemritkán külső segítségre, egy szakember „szolgálatára” van szükségük. S itt jön a képbe a keresztény egyházak küldetése, hogy támogassák a megfáradtakat, különösképpen a patthelyzetbe került családokat. De persze ehhez nem elég a teológiában jártasnak lenni, más jellegű komoly szaktudásra is szükség van.
A tanácsadásban alapelv, hogy az ember rendelkezik azokkal a lelki és fizikai képességekkel, amelyek a legtöbb krízis megoldásához nélkülözhetetlenek. Válság idején azonban rendszerint nem vagyunk tisztában a képességeinkkel, erőtlennek, kevésnek érezzük magunkat. „Abban segíthet a szakember – mondják a családterapeuták –, hogy felismerjük ezeket az eredendően bennünk lévő, a probléma megoldásához szükséges adottságokat.” A képzésben is erre összpontosítanak, hogy a leendő szakemberek megérezzék, milyen fontos azon dolgozni, hogy a család felszínre hozza a saját erőforrásait. Hogy a családtagok (újra) elkezdjenek hinni abban, hogy bizony számukra is van megoldás. „Az elegendően jó családterapeuta vagy terápiás lelkigondozó feladata az – jelentik ki a szakértők –, hogy higgyen a segítséget kérőkben: amíg erre ők nem képesek, addig helyettük.”
Nem rontja az esélyeket az eltérő felekezet
Egy másik alapgondolat: a konfesszionálisan, azaz felekezetileg vegyes családok ugyanúgy az elegendően jól működő családok közé tartoznak. Az eltérő felekezet tehát korántsem rontja az esélyeiket. Jó működésük garanciája pedig nem más, mint hogy a családtagok kölcsönösen és feltétel nélkül elfogadják egymást, s tisztelik a másik emberi méltóságát, ahogy egyébként más, felekezetileg nem vegyes családok tagjai is. „Teológusok gyakran mutatnak rá arra, hogy az alap a másik istenképűségének elfogadása – emlékeztet Hézser Gábor és Balogh Klára –, így a kompetens családterapeuta hivatása voltaképp az, hogy elősegítse ezt: az istenarc (ismételt) felismerését a másikban.” Fontos, hogy a családterápiában a család alatt több generációt értenek. Ezek kapcsolatát, illetve a szűkebb-tágabb rokoni viszonyokat vizsgálják, s mindezeket figyelembe véve segítenek. De persze tudatában vannak annak, hogy a családban a kapcsolati rendszerek olyan sokrétűek lehetnek, hogy abszolút valóságukban sohasem ismerhetők meg, csak aktuális elképzelések alkothatók róluk.
Különbözőségeink nem visszahúznak, hanem gyarapítanak
Milyen hatással lehet a családban az egyik fél vallásgyakorlására a másik eltérő felekezeti háttere? – kérdezem. „Egy német teológus kollégám egy évet töltött egy amerikai teológiai fakultáson, ahol harminc, különféle felekezetű oktató és hallgató dolgozott együtt – meséli Hézser Gábor. – Figyelte őket, és aztán megkérdezte a dékánt, hogyan lehetséges, hogy egy egyetem, ahol ennyi eltérő hitű ember gyűlik össze, ennyire vallásháború-mentesen tud működni. A dékán azt felelte: Tudja, nem akarjuk meggyőzni egymást a magunk igazáról, hanem azzal kezdjük a beszélgetést, hogy figyelj, érdekel a vallásod, mesélj, hogy jutottál erre a meggyőződésre.” Különbözőségeink egy elegendően jól működő kapcsolatnál tehát nem visszahúznak, hanem éppen ellenkezőleg: gyarapítanak.
A szakértők szerint azonban, ha egy felekezetileg vegyes házasságban vagy párkapcsolatban krízisek jelentkeznek, a felek hajlamosak azokat a konfesszionális különbségre fogni, vagyis kvázi bűnbakot gyártanak. A terápia ezt úgy hívja: problémaelterelés. Olyasmi ez, mint amikor a szülők pillanatnyilag nem képesek párkapcsolati problémájuk megoldására, s ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, elkezdenek túlságosan törődni a gyerekkel: például problémásnak nyilvánítják és a többi. Az elterelés egyébként nem mindig rossz stratégia, így ugyan-is kivárható az idő, amikor már képesek lesznek a valóságos problémával foglalkozni. Ennek felismerésében segíthet a szakember. Tehát ami a leglényegesebb: a felekezeti különbségek általában nem kiváltói a párkapcsolati konfliktusnak, de probléma esetén könnyen alibiként szolgálhatnak.
A személyes hit megteremtődése felé
Meg kell jegyeznünk, hogy a családpszichológia maga világnézetileg semleges (de attól a terapeuta lehet hívő ember). Ezért a tudományos szemlélet nem abból indul ki, hogy a házasságok Isten előtt köttetnek, hanem abból, hogy a generációs hatások nagyban meghatározzák a családalapítást is. „Családterápia során először arról tájékozódunk, hogy az adott kapcsolat hogyan illik bele a szülők-nagyszülők, azaz a nagycsalád élettörténetébe – mondják a szakemberek. – Úgy tartjuk, sohasem egyszerűen két ember, hanem két családrendszer házasodik össze.” Izgalmas és elgondolkodtató, sok mindenre rávilágító lehet hát utánajárni, hogy miért éppen ez a konstelláció jött létre, miért alakult így a kapcsolatuk, s milyen funkciója van az életükben. A különbözőséghez kapcsolódó folyamatos dialógus lehetőséget adhat a személyiségfejlődésre, de előfordulhat, hogy a párnak valamilyen előző generációs minta hatására szinte létszüksége a feszültség, a különbözőség hangoztatása, s bármily ellentmondásosnak tűnik is, épp ez az, ami a leginkább összetartja a feleket.
Családpszichológiailag a párválasztást tehát csupán a többgenerációs családrendszerek összefüggésében érdemes vizsgálni. A szülők felekezete nyilvánvalóan befolyásolhatja a házasodni készülő gyermekeik felekezeti hovatartozását, vagyis igenis van szerepe a párválasztásban a szülőktől kapott vallási mintáknak, értékeknek. „Ha két hitforma egymást elfogadni és gazdagítani tudó megélt példáját kapja a gyermek – szögezik le a családterapeuták –, a másik másságát is tudja majd tisztelni. S meglehet, hogy így válik lehetővé, hogy megteremtődjön a saját, személyes hite.”
(Bővebb információ a képzésről: www.csaladterapia.hu)
