János e szaván felbuzdulva csatlakoztak Jézushoz az első tanítványok.
Mikor azonban a börtönbe vetett János hallott Jézus működésének módjáról, megdöbbent. A „szelíd és alázatos szívű” Jézus örömhírhirdetése ugyanis nagyon különbözött attól, amire az Isten büntető ítéletét hirdető János számított. Elbizonytalanodott, és elküldte tanítványait Jézushoz azzal a kérdéssel: „Te vagy-e az Eljövendő (vagyis a megígért Üdvözítő), vagy mást várjunk?”
Jézus válasza nagyon jellemző rá. Felsorolja azokat a csodajeleket, amelyek evangéliumhirdetését kísérik. Ezek mind az isteni szeretetet és jóságot mutató jelek. Nemcsak vakok lesznek látókká, süketek hallókká, hanem még leprások is meggyógyulnak, sőt halottakat is feltámaszt Jézus. Mindezek „jóság-jelek”, és arra bátorítanak, hogy higgyük: Isten valóban az élet barátja, és el fog tüntetni a világból minden rosszat, minden szenvedést.
Érdekes, hogy a „jelek” csúcspontjaként Jézus azt mondja: „A szegényeknek hirdettetik az evangélium, az örömhír.” Isten tehát a szegények pártját fogja, nekik ígéri Isten országának boldogságát. Maga Isten szól Jézus szavával, és ő hirdeti az ország végtelen örömét.
A jelek felsorolása után Jézus Keresztelő Jánosra és küldötteire hagyja, hogy levonják a következtetést: ha maga az Isten, az „élet barátja” (Bölcs 11,27) működik Jézusban, akkor valóban ő az eljövendő Üdvözítő. Ezt azonban csak azok ismerik fel, akiket nem vakított el a gazdagság vagy a hatalom. Jézusban a szeretet jelenik meg közöttünk, és azok ismerik föl, akiknek szíve fogékony a szeretetre.
Az evangélium folytatása mutatja, hogy Jézus nem neheztelt meg Jánosra kérdése miatt. Azt vallja róla, hogy „az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál”. De hozzáteszi, hogy ez a János a Jézusban közénk szállott Isten országának csupán előfutára, és ezért ebben az országban, a Jézusban hívők gyülekezetében, „a legkisebb is nagyobb őnála”.
Keresztelő János az üdvtörténet kimagasló alakja, és ilyen értelemben nagy szent, de az ingyenes isteni kegyelem által megigazult hívők állapota felülmúlja az övét, mert ők, Jézus által, részesülnek magában az „isteni természetben”. (2Pét 1,4)
