Szokták mondani, hogy a vallásos ember a hitetlenség, a vallástalan a hit kísértésében él; hitünk megkísértett hit, hitetlenségünk megkísértett hitetlenség. Jelenits tanár úr szerint azonban nem kell szégyellnünk magunkat emiatt, és nem kell hagynunk, hogy a bennünk lévő két ember kioltsa egymást, hanem – még ha kérdéseink vannak is – vállalnunk kell valamelyik álláspontot.
Sokan gondolják azt is, hogy a kereszténység valamiféle ideológia, mely a valóságtól csak elidegenít – emlékeztetett a tanár úr, hozzátéve: éppen ahhoz visz közelebb. „Lewis fülig benne van az életben, és az élet dolgainak megvilágítására használja a hitet – mondta. – Van, aki egyszerűen emberibb lesz, ha keresztény módon gondolkodik, de persze ez nem mindenkinek sikerül, mindenesetre Lewisnak sikerült, ő a kereszténységre egészen friss emberséggel talált rá.”
A piarista szerzetes szerint Freud ugyan nagyokat tévedett, ám csupán azért tévedhetett ekkorákat, mert jelentős dolgokat fel is ismert. „Freud nem visszataszító ellensége tehát a kereszténységnek – szögezte le –, hanem tévedéseiből tanulni lehet. Nem arra indít, hogy hagyjuk el a hitet, hanem arra, hogy a kereszténységben meglévő melléfogásokra is ráeszméljünk, észrevegyük a hibákat, és próbáljuk kiküszöbölni őket, hogy aztán hitelesebb hívők lehessünk.” Azt hiszem, így, a hit évének végén van mit meggondolnunk mindebből: örülnünk, ha kérdéseink vannak, és még jobban, ha néhányukra választ kapunk.
