Már hagyománynak tekinthető, hogy Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a kecskeméti nagytemplomban, az egyházmegye társszékesegyházában tart ilyen lelkigyakorlatot. Az idei triduum témakörét – mivel Szent Pál éve van – a népek apostola teológiai munkásságából merítette a főpásztor.
– Mondhatjuk, Szent Pál volt az első teológus. A teológia pedig többek közt az Istenről való gondolkodást is jelenti – fogalmazta meg Bábel Balázs érsek. – Szent Pál ebben is különbözik Péter apostoltól, aki Jézus életéről, az evangéliumokban található eseményekről prédikálhatott. Szent Pál teológiájában viszont már benne van az értelemmel való átgondolása a kinyilatkoztatott igazságoknak. Ő nem annyira a földi Jézusról beszélt, hanem a feltámadt Krisztussal való találkozásáról. Olyan témaköröket érintett, mint a megigazulás, üdvözülés, kiengesztelődés, keresztény szabadság, átalakulás és a Krisztus-Ádám párhuzamban a megdicsőülés – egyszóval arról, mit kapunk a feltámadt Krisztus dicsőséges életéből.
A triduum három napján Bábel Balázs érsek más-más részletét emelte ki Szent Pál tanításának. – Elsőként Pálról mint a kereszt teológusáról beszéltem – foglalta össze a főpásztor. – Kiemeltem azt a gondolatát: Jézus Krisztus keresztje balgaság és oktalanság a világ bölcseinek, a görögöknek és a zsidóknak egyaránt, de akik hisznek benne, azoknak Isten ereje és bölcsessége. A mai kor emberének hozzáállása a kereszthez inkább a menekülés, semmint az elfogadás vagy a megértés. Ez pedig ellentétes egyrészt a jézusi gondolattal – hiszen ő mondta, hogy aki utánam akar jönni, az vegye fel keresztjét -, de Szent Pál apostol tanításával is.
A szombati témám a hithez kapcsolódott – folytatta Bábel Balázs. – Pál apostol rádöbbent arra, hogy az ószövetségi törvénnyel nem tud Isten előtt igazzá válni, ezért mondja a rómaiakhoz írt levelében, hogy az igaz hitből él. Ez nála nem értelmi elvonatkoztatás, hanem egzisztenciális hit. Egész életét erre tette fel, egész missziójának mozgatója ez volt – sarkallta őt a Jézus Krisztusba vetett hite. Ezért viselte el a szenvedéseket, az üldöztetéseket, így akart Isten előtt igazzá lenni. Persze a szeretetre komolyan törekedett, gondoljunk csak a szeretet himnuszára, amely bizonyíték arra, hogy nem cselekedetek nélküli hitről van nála szó, hanem tettekben megnyilvánulóról.
Az utolsó napon Krisztus követésétől és a szeretetétől való űzöttségről beszéltem. Krisztus szeretete sürget minket – mondja Szent Pál -, amely megkívánta tőle a teljes átalakulást. Ez azt is jelenti, hogy ugyan beszélünk „Pálfordulásról”, de ő sem egy pillanat alatt változott meg. Az a gondolat, hogy Krisztus követségében járunk, és szeretete sürget minket, Szent Pál apostol életének igazi mozgatórugójává vált, így lett a nemzetek apostola.
A lelkigyakorlat résztvevői a teológiai ismeretek és a lelki elmélyülés mellett a mai kor problémáira is keresték a válaszokat. – Az európai kereszténység elveszítette expanziós erejét. Ma úgy érezzük, hogy a tolerancia jegyében mindent el kell tűrnünk, mindent el kell fogadnunk. Életünk örökös hátrálás, bezárkózás, mert félünk, hogy mások érzékenységét sértjük – mutatott rá Bábel Balázs. – A keresztény szeretet vagy a Krisztus iránti szeretet Szent Pált misszióra sarkallta, egész életét betöltötte, s vitte el egészen a vértanúságig. Ez nem azt jelenti, hogy fanatikusnak kell lennünk. A korinthusiaknak írt második levelében azt mondja, hogy Krisztus jó illata legyünk, tehát olyanok, akik másokat nem kényszerítenek, hanem vonzó hatást gyakorolnak rájuk. Ez volna ma a feladata a keresztényeknek. Erre volna óriási szükség, hiszen látjuk, hogy az emberek közvetlen környezetükben sem merik megvallani a hitüket. Ez vezet odáig, hogy a gyerekeket sem „kényszerítik" semmire. „Majd ha felnő, akkor ő dönt mindenben, úgy tesz, ahogy szeretne…” Ez a hitetlenség táptalaja, mert a gyerek később se dönt, másrészt mindig a kisebb ellenállás irányába akar majd menni. Ebből pedig nem alakul ki sem buzgóság, sem elkötelezettség.
Egy lelkigyakorlat elgondolkodtatja az embereket, hogy életük nehézségeit hogyan szemléljék – tette hozzá a főpásztor. – Keresni kezdik a választ, hogy milyen a hitük, van-e annak egzisztenciális oldala. Sokan úgy gondolják, hogy elhisznek bizonyos dolgokat, de úgy érzik, ennek nincs következménye az életükre. A városmissziók, egyházmegyei missziók, Európa újraevangelizálása azért nagyon fontos, mert kiveszett belőlünk a missziós lelkület és lendület.
