Hazakísérlek, mindenesetre
el-. Árnyékként,
árnyékom kísér téged,
én meg az árnyékodat,
árnyék árnyékaként.
A „visszatérés” –
nem volt visszatérés.
Inkább eltérés,
újabb letérés,
nem volt visszatérés.
Istenem,
de jó lenne itt maradni,
itt maradni, így maradni,
itt maradni így,
így maradni itt.
Nyilas Atilla (1965) költő, tanár.