Az érzelmek és a szenvedélybetegség

Napjainkban az érzelmek kutatása a pszichológia egyik leggyorsabban fejlődő területe, hiszen az érzelmek nagyon szorosan kapcsolódnak mindenhez, amit gondolunk és teszünk. A legújabb kutatások egyre inkább alátámasztják Pascal gondolatát, mely szerint „a szívnek megvan a maga racionalitása, amit a ráció nem ért meg”. Témánk, az érzelmek és a szenvedélybetegségek szempontjából is igen jelentős az a néhány évtizedes, kutatásokra alapozott megállapítás, mely szerint a társas döntésekben az érzések megtapasztalásának és figyelembevételének képessége az alkalmazkodó viselkedés elengedhetetlen része.


Néha az érzelmi állapotok az eredmény mindenféle károsítása nélkül könnyítik meg a hatékony döntéshozatalt, máskor az érzelmi állapotok hozzájárulhatnak gondolkodás- és ítélkezésbeli hibákhoz, akár hibás ítéletekhez vagy döntésekhez is vezethetnek. Ehhez a gondolathoz illusztrációként lássunk egy visszatérő és megosztó gyakorlati példát, amely a világ minden táján naponta megismétlődhet a szenvedélybeteg, különösen a drogproblémás családokban. A szülői-hozzátartozói önsegítő csoportok gyakran azt tanácsolják a problémás droghasználó vagy függő emberek szüleinek, hogy szakítsák meg a kapcsolatot gyermekükkel, zárják be előtte az ajtót, ne támogassák, ne adjanak neki több pénzt, tapasztaltassák meg vele a magányt.

Vajon milyen érzelmi állapotok generálódnak ezekben az esetekben az egyes szereplőkben?

Milyen „eredmények” születnek?

És Önben, kedves Olvasó, ha empátiával belehelyezkedik az egyes szereplők helyzetébe, milyen érzelmek keletkeznek?

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .