Az üres trónus a kereszttel Isten birtokolhatatlan, megfoghatatlan szeretetét is mutatja, amely, míg e földön élünk, sokszor megmagyarázhatatlan, kifürkészhetetlen, maga után néha fájdalmas kérdéseket hagy, s a teljes összefüggését sem sejtjük mindig. Nagyobb nálunk. Végtelenül. Csak részesei tudunk lenni.
Az egyház éppen ezért hagyja üresen a trónust, mond le a hatalomról és az ítélkezésről, s éppen ezért ünnepli újra és újra a liturgiában azt, aki majd eljön, ítélni eleveneket és holtakat, és akinek ítélő jelenlétében egésszé válik majd az, ami most töredékes.
A liturgián Krisztus titokzatosan üres trónja előtt állunk, hiányában és jelenlétében, és annak a nagyszerű bizalomnak a birtokában, amellyel ő ajándékoz meg minket: húsvét láthatatlan, mégis eleven titkát hirdetjük, ünnepeljük és éljük, amíg el nem jön.
