Az Istenszülő oltalma

Jézus Krisztusnak valóságos földi édesanyja volt Mária. Az anya és gyermek közötti legbensőségesebb kapcsolat jött létre közöttük. Ezt élhették meg Jézus földi élete során. A kereszten haldokló Jézus végrendelkezésében gondoskodik édesanyjáról és a szeretett tanítványról is, akit anyjára bíz: „Íme, a te fiad… Íme, a te anyád” (Jn 19,26–27). Ezzel Mária lelki gyermekévé tette János apostolt. De nem csupán őt, hanem egyúttal minden követőjét is! Ezt élhetjük meg mi is, Jézus Krisztus egyházának tagjai.


S tesszük is, amikor az idézett éneket azzal folytatjuk, hogy édesanyánknak szólítjuk Máriát. Mégpedig mennyei édesanyánknak, aki a mennyei dicsőségből tekint le ránk. Tudjuk, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Világos a Szentírás tanítása: „Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei (Róm 8,16–17). Tehát igazi testvériség alakul ki közöttünk Jézus Krisztussal. Ezt csak megerősíti számunkra az idézett végrendelet: Mária gyermekei révén is testvérei vagyunk Jézusnak.

Az Istenszülő pedig oltalmazó szeretetével vesz körül bennünket. Kérjük is tőle az énekben: „Terjeszd ki ránk szeretettel oltalompalástodat.” A földi édesanyák közül is melyik tenné meg, hogy nem pátyolgatja, nem óvja, nem védelmezi gyermekét?! Sokkal inkább az jellemző, hogy pólyába helyezi, pléddel betakargatja, kezét imádságra kulcsolja, szívének melengető szeretetével kíséri még felnőttkorában is. Gondoskodásával, nevelő irányítgatásával, életre szóló példamutatásával, legfőképpen pedig buzgó imádságával igyekszik kísérni még felnőtt gyermekének is minden lépését. Hát így számíthatunk a mennyei édesanya szeretetére is. Vagy még sokkal inkább. Kiterjeszti fölénk oltalmazó palástját, hogy minden rossztól és minden bajtól megvédjen. Valójában csak rajtunk múlik, hogy ez megtörténik-e, mert az Istenszülő édesanyai szeretete örök. Ezzel a bizalomteljes szeretettel irányítjuk kérésünket az ünnep fő énekében az Istenszülő felé: „Födözz be minket a te drága védőlepleddel, és szabadíts meg bennünket minden bajtól, kérvén a te Fiadat, a mi Krisztus Istenünket, hogy üdvözítse lelkünket.” Hogy az üdvösségben is Mária oltalmazó palástjának örömében élhessünk.