Az igazgatónő röviden bemutatta az adományozó házaspárnak az intézményt, amely 1986-ban gyermekotthonként kezdte meg működését. Jelenleg százötven halmozottan sérült személyt látnak el itt. A lakók többsége fiatal felnőtt, de az életkori megoszlást jól mutatja, hogy a legfiatalabb lakók tizenöt évesek, a legidősebb pedig hetvenhárom. Mindannyian középsúlyos vagy súlyos értelmi fogyatékosok, és sokan közülük mozgássérültek is, ezért teljes körű ellátást igényelnek. Az intézményben kilencvenheten dolgoznak, a technikai munkatársakon kívül szociális gondozó ápolók, gyógypedagógusok és gyógypedagógiai asszisztensek.
Az igazgatónő beszélt arról is, hogy a katolikus otthonban fontos a hitélet, a gyógypedagógusaik közül többen hittanárok is. Az intézmény kápolnájában hetente közös szentmisén vehetnek részt a lakók. Érdekesség, hogy a szertartásokon az egyik gondozott orgonál, aki elvégezte a kántorképzőt. A lakók ellátása nagy tudást és körültekintést igényel, igyekeznek mindenkinek a legjobbat nyújtani, kinek-kinek igényei és állapota szerint. Nagy hangsúlyt helyeznek arra is, hogy a gondozottaknak legyenek kapcsolataik a külvilággal is. Ebben a családtagok mellett az önkéntesekre is számíthatnak.
Az adományozók indíttatásukról szólva keresztény neveltetésüket emelték ki. Az idős úr a bencéseknél tanult, majd a Műegyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, s lett később az egyetem dékánhelyettese. Fiatalon ösztöndíjasként Rómában töltött egy évet. Egész gondolkodását meghatározó élményt jelentett számára, hogy közelről is megismerhette a keresztény kultúra bölcsőjének számító várost. Felesége evangélikus családban nevelkedett, édesapja vezető presbiter volt. Nyugdíjasévei előtt nemzetközi szerzői joggal foglalkozott angol nyelv és irodalom szakos bölcsészként. Adományuk a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat közvetítésével jutott el arra a helyre, ahol nagy szükség van rá.
A köszöntést kötetlen beszélgetés követte, a házaspár tagjai az intézményről tettek fel kérdéseket az igazgató asszonynak, és megállapodtak abban is, hogy hamarosan ellátogatnak az ipolytölgyesi otthonba.
