Először is figyelmünkbe ajánlja azt, hogy az élettel Isten rendelkezik. Az idős házaspár, Joachim és Anna szinte egész életüket leélték már gyermektelenül, míg végre aggastyánkorukban imádságuk meghallgatásra talált, és Isten különleges ajándékaként megszülethetett a kis Mária. Nem orvosi praktikáktól, hanem Istentől vártak és kaptak segítséget. Így teljesedhetett be „a kétségbeesettek reménye”. És így teljesedhet ma is, ha az emberi bizalom és az isteni teremtői szándék összetalálkozik.
Egyházunk azt is hangsúlyozza, hogy egészséges emberi gondolkodásmód szerint az új élet fakadása örömet jelent. Hiszen gyarapszik a család, gazdagodik a világ. Isten teremtői tervének megvalósulása történik általa, amit első parancsként kaptunk: „Növekedjetek, sokasodjatok, töltsétek be a földet” (Ter 1,28). Ha nem feledkezünk meg arról, hogy Isten nem csupán teremtő, hanem gondviselő Isten is, akkor nem kell osztoznunk azoknak az aggódó vélekedésében, akik a világ túlnépesedésétől tartanak. Igenis, van Gondviselés, és ezért öröm az új élet születése! Máriáé pedig különösen is az: „Örömet hirdetett az egész világnak.” Mert az ő születése révén jöhetett a világra a mi Megváltónk. Ha Máriáról lemondtak volna a szülei, ha nem születhetett volna meg, akkor Istennek is más utat-módot kellett volna választania üdvözítésünkre. Így azonban valóban világraszóló öröm az ő születése.
Egyházunk annak elmélyítésében is segít, hogy a létrejött élet örökre fennmarad. Így teremtette Isten az első embert, és ma is közreműködik minden ember világra jötténél. A bűnbeesés csupán „az alvilágba taszította” az embert, az emberi életet, de végérvényesen meg nem szüntette. A Mária megszületése révén „igazság napjaként” felragyogó Krisztus Istenünk pedig – az ünnep fő énekének szavai szerint – „áldást hozott ránk, és meghiúsítván a halált, örök életet ajándékozott nekünk”. Mégpedig az örök boldogságot: azoknak, akik nem zárkóznak el üdvözítő tevékenysége elől. Érdemes megfontolni, micsoda óriási felelősség az új élet fakasztása, ha az nem száz, nem ezer, nem millió évre szól, hanem egy egész örökkévalóságra! Az egyház ezért óvja és védelmezi parancsaival nemcsak az életet, hanem az életfakasztásra vezető utat is.
Az élet értékét látjuk Kisasszonynapon. Nagyboldogasszonykor nemrég azt énekeltük Máriáról, hogy „anyja lévén az életnek”, átköltözött a nagybetűs életbe, és imádságai által megmenti „az örök haláltól” a híveket. Most pedig annak örülünk, hogy születése által „örök életet” kaptunk.
